Egy túlélő az apróhirdetések között

A meghirdetett telefonszámon megtalálom. Kíváncsi vagyok, mondom. Rendben, mondja és megegyezünk: neve nem lesz, csak hangja, és telefonszáma. Aztán meggondolja magát egy sms érkezik: "Annyit gondolkodtam, nem hiszem, hogy az én életem érdekes lenne. Oly sok minden történik a világban. Én csak egy túlélő vagyok. A mottóm: ne gondolkozz csináld!"

Újabb alkudozás, majd mégis beszélgetünk.

Bérfuvarozással foglalkozik, és nem él rosszul. Nehogy úgy képzeljem, hogy ő egy tróger, mondja, hogy nincstelen, hogy máról holnapra él, hogy a családja bármiben hiányt szenvedne. Nekik mindenük meg van, jól élnek. Hát akkor mi a gond, miért hirdeti magát, mit szeretne elérni? Csak azt az életminőséget szeretné szinten tartani, mondja. Ezért ő derekasan megdolgozott. Igen, van saját háza, normális családja, egy lánya, autója, kertje, neki mindene meg van, érteti meg velem. De mostanában már nem úgy él, mint korábban. Úgy másfél esztendeje kezdődött, kevesebb a keresete, nincs elég megrendelése, és gyakran nem fizetnek az ügyfelek. De mégis, mennyi az a kevés? Hát, tűnődik el, bejött a havi 600 ezer, most meg nemigen. Micsoda? Magának ez sok? - kérdez vissza. Ennyi kellene ahhoz, mondja, hogy a család életszínvonala megmaradjon. - Jó, de azért nézzünk már magunkba, ki keres ma félmilliót? - akadékoskodom.

Megmondja őszintén: ötször-hatszor hirdetett, ráment vagy egy ötvenezres. Úgy vélte figyelemfelkeltő lesz a hirdetése, mert még hasonlót sem látott, és amikor mindenki egy felé halad, akkor ő szeret az ellenkező irányba menni. Hogy mire számított? Arra, hogy olyan emberre akad, aki rábízná az életét, akinek éppen az ő segítségre lenne szüksége. Nagy a munkabírása, reggel hattól éjjelig dolgozik, elláthatna valakit, tűnődik. Volt vagy tíz jelentkező, de emberünk furcsa tapasztalatokra tett szert. Mert, úgymond félreértették őt az emberek, négyen például szexuális indíttatású szolgáltatásra gondoltak. Elnézést, mondom, miért ne, hiszen a hirdetés arról szólt, hogy "magányos hölgyeknek" ajánlja fel a segítségét. Hát igen, de ezek a jelentkezők férfiak voltak, és félreérthetetlenül konkrét ajánlatokat tettek sms-ben. Aztán néhány semmirekellő is jelenkezet azzal, hogy küldjek nekik pénzt, de volt komoly ajánlat is: két idős ember és egy idős hölgy, de bentlakást nem tudott vállalni, hiszen családja van. Azt bevállalná, hogy hetente többször segítséget nyújtson a ház körül, kertet is művelne, mindenre nyitott mondja, de úgy látja, hogy az emberek nem törődnek egymás bajával, meg sem hallgatják egymást. Ha látnám őt, miként él és mivel foglalkozik, talán nem is érteném, mondja, hogy miért is "görcsöl", miért akar még jobban élni, többet keresni?

Így igaz, nem is nagyon értettem. Aztán a minap kaptam a már ismert számról egy sms-t: "38 éves fiatalember vagyok. Ha tud munkát kérem hívjon, vagy írjon. Köszönöm."

Hm, változott a marketing.