Hátizsákkal fedezte fel Európát a palóznaki Slemmer Bence

Slemmer Bence élményeiről, kalandos útjairól mesélt. - Elvégeztem az egyetemet, nyáron dolgoztam, aztán sok év után az első olyan időszak következett, amikor nem volt semmilyen kötelezettségem. – kezdi a beszélgetést Bence.

Végig stoppal ment, és napi 7,5 eurója volt mindenre. Szeptember 12-én Győrből indult Pozsonyba. Kiállt a városhatár mellett egy Pozsony-SK táblával a kezében és várt. Mintegy fél óra múlva megállt egy lengyel kamion.

Slemmer Bence selfie-t készített magáról a párizsi Eiffel-torony előtt.

- Kinyitottam az ajtót, számomra érthetetlen szláv hangok ütötték meg a fülemet. Angolul szóltam hozzá, de legnagyobb elképedésemre a sofőr tökéletes szóhasználattal, alig észrevehető akcentussal válaszolt. Mint kiderült Karolnak három gyereke van, felsőfokon beszél öt nyelvet. Mivel sokat vezet, megfejtette útközben a rovásírást is. Fizikus diplomája van és nyolc évet tanított. Az anyagiak miatt elkezdett kamionozni. Kitűnő társaság volt, Pozsonyban a centrumhoz közel tett ki. Bence kisebb kavarodás után este hétkor érkezett a vendéglátóihoz. Másnap városnézésre indult. Az egész napot a varosban töltötte. Szerinte Pozsony egy az egyben Budapest.

Pozsony után Csehországba akart menni, Kigyalogolt a benzinkúthoz, ami az autópálya feljárójánál volt. Egyből rádudált egy autó, alig egy óra alatt már Csehországban is volt. Brnoban megkérdezett egy fiatal párt, hogy hol lehet stoppolni. Mint kiderült egyetemisták voltak, szlovákok, es a Hradec Kralove-i egyetemre mentek. Azt mondták neki, hogy ne stoppoljon, mert szerveztek egy buszt itt van a találkozó, ha van hely felszállhat. Volt hely. Délután négy órára a városba értek.

- Hradec Kralove egy 100 ezres, cseh szinten jelentős város. A centruma és az óvárosa ötször akkora, mint Pozsonyé. És a varos maga sokkal szebb. Itt már tudtam, hogy nagyon bírni fogom Csehországot. Az utcák tiszták, az emberek vidámak, minden ötödik ember biciklizik. Rengeteg a fiatal az utcán, nincs sok autó, mindenki a kutyáját sétáltatja. Csehország Közép-Európa Hollandiája.

Este egy tipikus cseh kocsmába ment, ahol a kiszolgálás nagyon sok értelemben érdekes volt.

- Csehországban több helyen is az a divat, hogy az első sör után addig viszik a többit kérés nélkül, ameddig azt nem mondod, hogy stop. Viszont erre nem mindig akad lehetőség, ha a kocsmáros a söntésnél meglátja, hogy üres a poharad, már csapolja is a következőt.

Prága után Drezda következett. Az autópálya mellett állt, amit sehol sem igazán kultiválnak Európában, annyi legyen a mentségére felhozva, hogy egy benzinkút azért ott volt. Még gondolkodni se volt sok ideje, amikor egy hamburgi rendszámú Volkswagen visszatolatott felé. Bence nagyon megörült, és kiderült, hogy Alex tényleg Drezda felé megy. Ebédidőbe értek Drezdába. Este pedig a Drezdai Schauspielhausba, azaz a helyi színházba volt hivatalos. A színházba is gyalog ment, mivel a nyugat-európai tömegközlekedés árszínvonala nem az ő pénztárcájához volt alakítva. Abból a három euróból másnap inkább 6 sört vett.

A következő állomás Lipcse volt. A stoppolásban most nem volt szerencséje, így vonattal utazott a városba. Lipcsében lepődött meg először, hogy milyen egyszerű kerékpárral közlekedni Nyugat-Európában. Saját sávban zavartalanul kerekezett és körülbelül ugyanolyan gyorsan, mint a villamos, beért a centrumba. - Furcsa érzés egy nagyvárosban ennyire biztonságban lenni két keréken.

Lipcse után jött Hannover, Amszterdam, Antwerpen, Brüsszel és Párizs. A kalandos út alatt ismeretlen helyeket fedezett fel, más kultúrákat ismert meg és életre szóló barátságokat is kötött.