Sok a nád, kevés az arató

Évtizedeken át innen irányították a balatoni nádgazdaságot, több mint harminc család megélhetését biztosította az értékes növény, ami még a tengerentúlon is kapós volt. Fodor Ferenc keze alatt akkoriban ötszáz ember dolgozott a tó körül, harminc a faluban. A faluban ma már csak ketten nádaznak, egyikük Ferenc fia, Zsolt. A nádüzem öreg épülete pedig düledezik.

A faluszéli nádüzemi épületek mindegyike rossz állapotban van, de egyet megment és használ is Fodor Zsolt: itt készül ma is a nádszövet. Amott a hosszú, fehér épület a hetvenes években a gazdaság lovainak istállója volt, most még néhány gép pihen benne. Akkoriban a lovak húzták az utánfutót meg a szánt, és a munkások kézzel arattak. Ma gép vágja a nádat és viszi a partig. A másik épület pedig az enyészeté lesz lassan, bedőlt a teteje, de érdekes módon a nádpadlóból készült falak állnak, ha a vakolat el is hagyta már itt-ott, és látni engedi a rácsodálkozónak a nádpadlót. Amíg Zsolt csapatával arat a jégen, édesapja fogad bennünket.

Nádaratás a Balatonon. Fodor Zsolt viszi tovább a munkát
Fotó: Nagy Lajos

- Akkoriban nemcsak házat fedtünk és nádszövetet készítettünk, hanem padlót is. Erős, jó hang- és hőszigetelő. Falnak is használták a három centi vastag szövetet. Az öt- centis meg úgy szigetel, mint egy blokktégla. Sok nádas háznak nádpadlós, vakolt volt a mennyezete régen. Szállítottuk a nádat Franciaországba, Németországba, Olaszországba, sőt, Amerikába, mert az éghajlat miatt itt volt a legjobb minő-ségű nád. Kanadában van még a mienkhez hasonló jó éghajlat, ami kedvez neki, de a tengerparti nád nem jó ilyen célra - mondja Fodor Ferenc, és mutatja a szépen derékba kötött kévéket. Mutatja, hogy tetőnek való, aminek vékony a szála. Minél vékonyabb, annál sűrűbb, szebb, tartósabb lesz a háztető.

- A balatoni nád acélos, kemény, alig tudom benyomni az ujjammal. Minden évben le kell vágni, akkor lesz új és szép sárga, nem pedig fekete. A tó legnagyobb nádas területe itt, Szigligeten van, úgy 150-180 hektárnyi. Hat éve nyugdíjas vagyok, de a fiam időközben kitanulta a szakmát - magyarázza az édesapa, aki ugyancsak sokat tett le az asztalra a maga idejében. Az egész Balaton nád-aratását ő irányította a Kis-Balatonéval együtt. Ötszáz ember dolgozott a keze alatt, telente kétmillió kéve nádat vágtak hét géppel. Akkoriban majdnem minden másnap ment ki nyugatra egy kamionnyi nád.

- Itt, az üzemben több mint harmincan voltak. Nők, férfiak. Előbbiek a nádszövetet készítették, a férfiak meg arattak, kidolgozták a nádat.

- Innen indult el a balatoni nádgazdaság, ami aztán dunántúli lett, később meg mindig ahhoz az állami gazdasághoz tartoztunk, amelyikhez csatoltak. A rendszerváltás után bezárt a gazdaság, néhány dolgozót még foglalkoztattam vállalkozásban, de nem sokáig. A fiam sokat jött velem, aztán tetőfedőnek tanult, de az iskolában nádazást nem oktatnak. Odaadtam inasnak a legjobb szakembereknek. Ma már profi. Büszke vagyok rá - mondja mosolyogva Ferenc.

- Ma már a nádarató géphez sem ért mindenki. A múltkor a nemzeti parktól ideszólt valaki, hogy reggelre ellopták a nádarató kormányát. Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam. A gépnek sosem volt kormánya, egy rúddal kell irányítani. A vízügyesek sem értenek a nádhoz, egyre kevesebben vagyunk - magyarázza, miközben kinyitja a lakatot az öreg üzemépület ajtaján. Bent az egyik falhoz támasztva nádkévék állnak. A rövidebb, vékonyabb tetőfedéshez, a hosszabb szövetnek, padlónak jó. Odébb oromdeszkáknak való faanyag, a nád leszorítására szolgáló betonvas vár sorára. A dróthuzal tekercs mellett áll a vagy negyven- éves, osztrák nádszövő gép.

Talán egyszer a fiú unoka tovább viszi majd a szakmát

- Ezzel dolgozni többemberes munka. Az egyik a nádat készíti elő, a másik orsózik. Szálanként rakják bele a nádat, mindet külön köti a gép. Aztán a kasza levágja a szövet végét egyenesre. Nyolc óra alatt 16 tekercs készül, hatméteresek. Kelendő volt ez itthon is, de akkor 98 százaléka nyugatra ment, csak töredéke maradt itthon. Jól működik a gép ma is, hogyne. Nem sok van belőle az országban. Ezt megvettem, a többit levitték innen a Duna-deltához - magyarázza Ferenc a monstrum mellett. Kicsit odébb takaros rendben állnak az összetekert, méretre osztályozott szövetek.

A Balaton legnagyobb nádas területén, Szigligeten ma édesapja, Fodor Ferenc munkáját a fiú, Zsolt folytatja csapatával

Százhúszas, száznegyvenes, így sorban, egészen a kétméteresig. Itt most csend van, de néhány száz méterre tőlünk zakatol a nádvágó. Ma már Fodor Ferenc fia, Zsolt dolgozik rajta a csapatával. Három szorgalmas fiatalember segíti a főnök és a gép munkáját, mélyen bent a nádasban. A Seiga nádvágó dán, rajta a kasza olasz, a motor angol. Hatalmas, széles kerekeken gurul a jégen. Az eleje kaszál, a végén gyűlik a nád halomba. Ilyenkor dolgozik, tavasztól őszig pihen. Nem úgy a csapat, ők a feldolgozással, tetőfedéssel vannak elfoglalva olyankor. A nádasban a zajtól beszélgetni sem lehet, amikor kiérnek egy borításnyival, pihennek. Előkerül a szendvics, a termoszból tea. Kutya hideg van, de a napi nyolc órából nem engednek.

- Nem kell nekünk, hogy vastag legyen a jég. Előfordul, hogy beszakad a gép, de itt nem mély a víz, félméternyiben még elmegy. Annyi levegő van a gumikban, hogy nem is tudna lesüllyedni - magyarázza Zsolt.

Ma már csak ők aratnak Szigligeten, már amikor kapnak engedélyt a vízügytől. Tavaly is vágtak, de azelőtt talán három évig se. Olyankor venniük kell nádat a Kis-Balatonról, a Fertő tóról.

Télen aratnak, tavasztól őszig nádszövetet készítenek, tetőt fednek itthon és külföldön

- Bérmunkában végezzük a vízminőség-védelmi aratást, akkor a vízügy fizet, hogy a rosszat levágjuk, ne avasodjon be a vízbe. A haszonnád aratásakor meg mi fizetünk a jó nádért - magyarázza Zsolt. A kétgyermekes családapa időnként Dániába sem rest kimenni nádazni a csapattal.

- Jobban fizet a munka ott, mint itthon, de ma már nem álompálya ez. Ahogy a szakmunka egyébként sem az - legyint Zsolt, és újra a gépre ül. Felberreg a motor, a fiúk a kötegeket a kaszához igazítják, az elvágja, a kötőfej megköti kévékbe, aztán feldobják a platóra. Jó félórás kanyart tesznek, a depón lerakják, felállogatják a nádat, különben összerothadna. Zsolt kiskorában ült fel a gépre, 16 évesen már vezette. Az eltelt két évtizedben megfordult pár ezer kéve a kezei közt. Amint újra kiér a gép és pihennek, mu-tatja nekünk, hogy melyik a rossz nád, melyik a jó.

- Ez tele van levéllel, rövid, görbe. Nem az a baj, hogy vékony, sőt, attól csak jobb a minősége. A jó nád szemre is szebb, egyenes, nincs levél rajta. A hosszú szálakból lesz a szegőnád, a fonás a háztetőre, meg a nádszövet. A rövid tetőfedéshez kell - magyarázza.

Vannak százéves nádtetők is, de 30-40 év után le kell cserélni őket. Közben javításra szorul a tető úgy tízévente, a nádazótól és az anyag minőségétől függően. Sok a kontár, de a trehány mesterek mellett a tetőbe költöző nyest, pele is árthat a nádnak.

- Viszont csak akkor tűzveszélyes, ha valaki meg akarja gyújtani. Ha meg egy villám belecsap a cseréptetőbe, abban is elég nagy kárt tesz, nem csak a nádban. Minél nagyobb a dőlésszöge, annál inkább lefolyik rajta a víz, könnyebben kiszárad eső után. Az se jó, ha a tető egyik oldalán fa áll, mert árnyékolja. Semmi nem szigetel úgy, mint a nádtető. Nyáron hűs van alatta, télen tartja a meleget. Persze, van, aki idővel megunja, mást akarna, de lecserélni nehéz, főleg itt, a Balatonnál. Tájvédelmi körzet lévén, ha egyszer kiadják az engedélyt a nádtetőre, nem biztos, hogy aztán a cserére adnak. A legtöbb helyen előírják, hogy csak egy bizonyos cseréppel lehet fedni, vagy náddal - magyarázza a fiatal mester.

A fiúk közben tüzet gyújtanak, dörzsölik a kezüket, melegednek egy kis ideig. Erőt gyűjtenek, sok munka van még ezen a télen. Rengeteg a nád és kevés a nádarató.