Söralátétre lőttek a fűszertekerők

- Nos akkor ennek jegyében tanult barátom, most légy okos! Bejut-e a Bajnokok Ligája vasárnapi fináléjába a volt csapatod, ahol tizenöt évig kézilabdáztál?

- Pénteken délután arcátlanság ilyen kérdést feltenni! Szombaton este nyolckor ezzel akár fair-play díjas is lehetnél nálam. De hogy is várhatnék el ilyet tőled! Úgy érzem, hogy a Kiel-Barcelona döntőnek van nagyobb realitása - vázolta a final four vasárnapi végjátékának esélyeit a Balatonfüred élvonalbeli csapatának edzője, Csoknyai István. - A sport kiszámíthatatlansága azonban mindig magában hordozza a meglepetéseket. Erre már számos példát ismerünk a Bajnokok Ligájából is. A Hamburg és egy éve a Flensburg is esélytelenként ült a trónra. A mi csapatunk 2002-ben elbukta a döntőt a Magdeburggal szemben. Veszprém azóta áhítja, óhajtja, akarja az aranyérmet, a serleget. A klub történetéből már csak ez az egy trófea hiányzik. Igaz, ez a legrangosabb, ezt a legnehezebb haza hozni.

- A Kiellel lehetett volna szorosabb is a kapcsolatod, de azt csúnyán elgomáztad. Pedig a több maroknyi hazai aranyérmed mellé begyűjthetted volna a német bajnoki és kupa elsőséget, megspékelve a Bajnokok Ligája győzelemmel. De nő voltál és lehet, hogy kicsit szőke is!

- Nagyon erős vagy tollal a kezedben! De nem volt az ilyen egyszerű. Két nap alatt kellett dönteni, hogy megyek-e a német klubhoz. Példátlan sérülés hullám sújtotta őket. Kilencen kézilabdázták végig a tavaszt. A Flensburg ellen játszották az elődöntőt. Abba kellett volna rögtön beszállnom. Úgy, hogy egy éve már Zovko mellett edzősködtem. Nem voltam játékban. Itthon a végjátékok közeledtek. A klub megtartott a pályafutásom végén, munkát adott, számított rám. Nem tartottam etikusnak, hogy a segítségért cserébe ott hagyjak mindent, amit tizenöt év alatt közösen felépítettünk. Csak azért, hogy németországbeli érmeket is nyerjek. Ráadásul nem is éreztem volna igazi sikernek, mert csak kevés munkám lett volna benne. A sportban ez is számít. Nekem legalábbis igen!

Csoknyai István a füredi kispad előtt. Egy edző amíg dolgozik, folyamatosan tanulásra kényszerül
Fotó: Penovác Károly

- A spanyol-orosz Csepkin, akivel nagy csatákat vívtál a hatosfalban, learatta a hármas sikert.

- Igen, miután nemet mondtam, felült másnap a repülőre és a Barcelona után ott is megnyert mindent. Így zárult ez a történet. Szép lett volna, de el sem kezdődött.

- Ha már Zdravko Zovkot emlegetted, mit tanultál tőle?

- Rengeteget, ahogy Mocsai Lajostól is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen remek szakemberektől leshettem el a szakma apró részleteit hét éven át. Zovko megmutatta, miként lehet folyamatos presszió alatt tartani az ellenfelet. Nyomni, hibázásra kényszeríteni őket az utolsó sípszóig. Mocsai Lajos pedig a totális felkészültség iskoláját teremtette meg, szinte tudományos fokon, egyetemi szinten.

- Akkor most van mit összerakni a kettőből gyakorló edzőként!

- Így van, ez a cél. Egy edző, amíg dolgozik, folyamatosan tanulásra kényszerül. Mert a világ itt is gyorsan változik. Jelenleg a minél több, úgynevezett könnyű gól szerzése a csapatok célja. Mert a felállt fallal szemben nagyon nehéz támadni. Ezt remekül modellezte a Veszprém-Szeged párharc. Pastor mester együttese nem tudott mit kezdeni támadásban az eléjük tornyosuló MKB-s fallal. Szétszedni és átlőni sem könnyű volt együttesem védekezését. Ezért tartozik a világ legjobb csapatai közé Carlos Ortega gárdája.

- Nagy égésnek élted meg a kapitányi kudarcot? Mert azért olyan ritkán van, hogy valaki úgy lehet a válogatott mestere, hogy még NB I-es edző sem volt!

- Ma már azt mondom, hiba volt elvállalni. Az edzői pályán is végig kell menni a kijelölt úton. Nem lehet tekeregni! Mondhatnám persze, hogy nem volt más választásom abban a helyzetben. Hivatkozhatnék arra is, hogy az ígéretek ellenére nem kaptam meg se Nagy Lacit, se Perez Carlost. És Mocsai Tomi is lemondta az utolsó pillanatban a válogatottságot. Vagyis méltatlan szakmai feltételekkel kerültem mélyvízbe. De tanultam belőle. Hiszen utána elölről kezdtem mindent. Ahogy kellett volna eredetileg. Egyetemre jártam, edzői papírt szereztem. A veszprémi akadémián fiatalokat taníthattam. Az első év végén kupa győzelmet arattunk. Utána NB I-es jogot nyertünk bajnokként a gyerekekkel. Úgy, hogy Zovko stílusában szinte átgázoltunk a teljes felnőtt mezőnyön. Abból a keretből többen első és másodosztályban kézilabdáznak.

- Ezek szerint akkor hálás feladat fiatalokkal foglalkozni?

- A leghálásabb. Ugyanis azonnal megkapod a visszajelzést a fejlődésükről és az elvégzett munka minőségéről. Még akkor is, ha vannak váratlan hullámvölgyek, kudarcok is. Ilyen volt, hogy a junior válogatottal Angliában megbuktunk Hollandia ellen és ezzel lemaradtunk a riói világbajnokságról. Pedig szép zárása lehetett volna ennek a korosztálynak. Sok buktatóval jár az edzői pálya. De tele van sikerekkel, káprázatos élményekkel. Lehet, hogy edzőként nem lesz annyi aranyérmem, mint játékosként, de törekszem rá. Képzem, fejlesztem magam, tanulok, amit a gyakorlatba is szeretnék átültetni. Ha nem is teljesen az én érdemem, de Talant Dusebajev szövetségi kapitány most nyolc füredi játékost hívott meg a felnőtt válogatott keretbe. Ez is egy visszajelzés nekünk!

- Elmondanád, hogyan lehet az emberelőnyös pozíciót a lehető leggyorsabban gólra váltani a szélen, vagy a beállós pozícióban!

- Tomi, már többször mondtam, hogy te nagyon buta vagy ehhez a szép játékhoz, de megpróbálom megértetni veled...

És elkezdte modellezni, amit kértem. De nem ám papírra rajzolva, vagy mágneses táblán húzogatva a színes korongokat. Ennél ő sokkal kreatívabb edző. Az étterem sótartóiból felrakta a hatosfalat. Amiből egyet azonnal levett, hiszen emberelőnyben van a támadó csapat. A szélsőbefutókat a cukorszórókra osztotta. Az üdítős pohár volt a beálló. A két fűszertekerő a lövőket szimbolizálta. A söralátét volt a kapu. Így indult az akció!

Csoki, látom a fényt az alagút végén...