2010.11.13. 06:50
Csókból főzni baracklekvárt
Gyáva forradalmár címmel nemrég jelent meg az Anna and the Barbies zenekar harmadik lemeze. Vagány, egységes rockalbum, megint nagyon jó kis szövegekkel. Aki szerint van élet az Ébren vagyok, remélem, nem álmodom A tenger ízét érzem én az ajkadon típusú roppant eredeti dalszövegeken túl, annak érdemes belehallgatni.
Én az előző, azaz a Medallion című albumnál léptem bele a Pásztor Anna és tesója, Sámuel, azaz Simi alapította csapat életébe, s azóta is kitartóan hallgatom a kocsiban az albumot. Előző lemezükről Anna úgy nyilatkozott, hogy fejest ugrottak a műfajokba. Míg a kritikusok szerint pont ez volt a baja a lemeznek, nekem éppenhogy ez tetszett benne: egy kicsi ebből is meg abból is.
Nem lehet megunni. No de lépjünk tovább az új albumra, amelynek már a borítója is egyedi és meghökkentő: Delacroix A Szabadság vezeti a népet című híres festményéből indultak ki. Anna szerint ez most egy energikus rocklemez, amibe a pop-rocktól a punk-rockig minden belefért, sőt, sikerült átmenteni az élő hangzást is az albumra.
A dalok többségében a Pásztor testvérek művei, de természetesen a zenekar többi tagja is hozzátette a magáét. A lemezen 14 nóta hallható, nagyjából fele-fele arányban angolul és magyarul. Az előző albumról átmentették az egyik nagy kedvencemet, az Ördögre kacsintva című nótát, de most nem Anna, hanem Simi énekli.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem legkevésbé éppen a címadó dal tetszik, ezen kívül viszont az összes többi igen. A szövegekben megint vannak kedvenc csemegéim, mint például Főzzünk csókból baracklekvárt vagy Hangosan kiabálok, hogy már-már Süket lesz tőle Isten. De még mindig jobb, ha mérges, Mintha nem figyelne rám, vagy például a Túl sok bátorság kell manapság, Középszerűnek lenni...
Az a jó, hogy végre egy banda, akik egyáltalán nem középszerűek.