Motoros csokornyakkendőben – Mintha a múltból gurulna közénk a hajmáskéri férfi

A hajmáskéri férfi szenvedélye a motorozás, de az 1900-as évekre jellemző, retro stílusban. Vasparipája minden alkatrészét saját kezűleg készítette el az ezermester gépszerelő, aki ha nem motorozik, egy veszprémi gyárban dolgozik.

-Egy ilyen géphez hozzáillő viselet is dukál, nem igaz? – nyugtázza nevetve, amint többen körbe állják Alsóörsön, egy fából készült motoros szobor átadásán, nemrég. Bálint György nem kis feltűnést keltett, ugyanis az amerikai legendára nem a manapság jellemző kigyúrt, tetovált felsőtesttel, és nem rojtos bőrszerkóban pattant, hanem higgadt mozdulatokkal, a 20-század eleji motorozást idéző, úrvezető hatást keltve fehér ingben, fekete posztó nadrágban, csokornyakkendőben, hosszú szárú bőrcsizmában, ahogy – miként büszkén mondja- az a motorozás hőskorában jellemző volt. Induláskor aztán természetesen magára ölti a biztonságos motoros gúnyát, sisakot. A motor láttán pedig az embernek az az érzése, mintha egyenesen a Harley testvérek fészeréből gurult volna ki az 1900-as évek elején, az alsóörsi mólóra.

– Még 2005-ben vettem egy Harley-t, meg hozzá gyári szerszámkészletet, amellyel három hónap alatt a magam ízlésére, és 20. század eleji stílusban teljesen átalakítottam a vasat. Az eredeti darabokat szépen becsomagoltam, eltettem, avat be szenvedélyébe. A motor összes alkatrészét saját kezűleg készítette el, soha nem tetszettek neki a fröccsöntött darabok. A gép minden egyes porcikájához külön célszerszámokat készített, és semmi nem katalógusból állt össze, ahogy az motorok építésénél megszokott. Minden egyedi, sajátos elképzelés alapján, retro stílusban készült. A lámpa például az 1920-as évek stílusát idézi, amikor a motorokon még acetilén gázlámpa volt. György korabeli stílusban készítette el a lámpát is, és az indexek szintén acetilén megjelenést kölcsönöznek a motornak. A tükrök, csengők, meg a kürt szintén retro hangulatot kelt, ahogy az egész motor a légszűrőburkolattól kezdve a rendszámtábla tartóig. A vason most egyes lengőülés van, valódi marhabőrrel, az 1910-es évekre jellemző stílusban, amit egy csavarral le lehet venni onnan, és a túrán csomagot lehet a helyébe tenni.

-Hogy mi kell ahhoz, hogy az ember egy új motort hozzon létre?- kérdez vissza, majd gyorsan hozzáfűzi, fantázia, türelem, kitartás, és szenvedély, mert az emberi kéz és fantázia csodákra képes, minden anyagban benne van a lehetőség, hogy újabb legyen belőle! Az építés három hónapon át tartott nála, de mindig jött közbe valami újabb ötlet, amitől aztán újabb, és még eredetibb lett minden.

Miután sok más érdeklődővel körbecsodáljuk a motort, György szerényen megjegyzi, bejárta már Európát, Olaszországon, Franciaországon át Ausztriát, minden nagy Harley találkozón részt vesz, ahol többtízezer, és adódik, hogy mintegy félmillió vas dübörög egyszerre. Többször van úgy, hogy György ezernél is több kilométert megtesz naponta, gyakran szakadó esőben, embert próbáló hegyi utakon, szerpentineken. Izgalmas volt Barcelonában, amikor végig zuhogott az eső útközben, várták a napfényt, aztán 12 fok fogadta őket a tengerparton. Barátaival kel útra rendszerint, előre megtervezett útvonalat járnak be, jövőre Svédország lesz a cél, és itthon is folyamatosan motoroznak. A legendás amerikai 66-os úton még nem járt, úgy mondja, ki tudja, talán majd egyszer! -Meg különben is már az sem a régi, több helyen nem a régi, eredeti nyomvonalon vezet az út, érzékelteti, hogy neki a retro, az eredeti az igazán vonzó. A kérdésre, hogy miért éppen az amerikai legendát választotta, úgy mondja, a biztonság miatt. Korábban már több motorja volt, és adódott, hogy egyik-másik ott hagyta az út szélén.

György úgy fogalmaz, számára a motorozás kitűnő szabadidős kikapcsolódás, nem kedveli a feltűnést, a villogást, állítja, a vasnak lelke van, a lóerőket, a szabályokat tisztelni kell, és alapvetőnek tekinti, hogy azokat betartsa az ember! Elutasítja a féktelen száguldást, nem sajátja a nagymenő stílus, szerinte mindez közrejátszik a baleseteknél.

–Nekem nem ér le a szemöldököm az aszfaltra, amikor beveszek egy kanyart, jegyzi meg. Nincs tetoválása, kedveli a rockot, de Mozartot és Lisztet is, tőlük külön lemez gyűjteménye is van. Vallásos, nem tart whiskey-t a zsebében, templomba gyakran jár, minden motorost tisztel, nemcsak azt, aki az amerikai legendán ül, ahogy ezt többször tapasztalja. 14 éves kora óta motorozik, egy Verhovinára ült először, de a vas varázsa 12 éves korában ragadta magával először, amikor a plébános egy gyönyörű Pannóniával érkezett a misére. –Azóta is örülök, hogy megcsodáltam azt a gépet! A motorozás semmihez sem fogható élmény, az ember csodás helyeken jár, a patakot szinte meg tudod érinteni útközben! Kell ennél több? –teszi hozzá György.