Megcsúszott nyár után

Az erkélyen felfuttatott vadszőlő levelein nyoma sincs, hogy benne járunk az őszben. A muskátli már ki tudja, hányadszor virágzik és pompázik fantasztikus színeiben. A határban is tartják magukat a fák zöld levelei, és a kerti pad környékén a locsolt növények szintén a nyarat idézik, bár körülöttük a szikkadt föld percek alatt elnyelte a csütörtök esti pár csepp esőt. A lakótelep juharfáin is csak itt-ott látszanak sárguló levelek, bár ezt gallytörés is okozhatta. A török szegfű szépen elhullajtotta magjait, egyedül az erkélyen nevelt citrom érzi és mutatja a hűvösebb évszakot. A kövirózsa pedig egész évben jól érzi magát odakint.

Kémleljük az eget, figyeljük a felhőket és eső után fohászkodunk. Mert az most nagyon kell, a csapadékos június tartalékai már bőven leszivárogtak. Kíváncsiak vagyunk, a megcsúszott nyárelő kitolja vagy eltünteti az átmeneti évszakot, lesz-e igazi ősz? Netán majd beelőz a tél, kemény novemberi fagyokkal, hóval és jéggel? Alig hisszük. Az előbbiben reménykedünk, és azt kérjük-várjuk, legyen fokozatos az átmenet. Várjuk a pompás őszt ezernyi színével és minden ajándékával, miközben este a higanyszál még bőven húsz fok felett jár...