2011.02.01. 18:01
Fiatalok lézerfényben
Idős korom és egyéb okok miatt távol áll tőlem a diszkók világa, de szeretem az ifjúságot, ezért nem vagyok közömbös szórakozási formái iránt. A negatív jelenségek, a túlzott alkoholfogyasztás, drogozás - ráadásul rendkívül fiatalon - elszomorítanak.
Ezeknél is lesújtóbban érintett egy 1997-es diszkót követő tragédia (Napló, 1997. augusztus 8., Piros és rózsaszín pad), amikor a lakóhelyem közelében hat fiatal a Balaton hűs hullámaiban kívánta feloldani az erős hang- és fényeffektusok által felgyülemlett mámort, de autójukkal 140 kilométeres sebességgel nekicsapódtak a strandszegély betonfalának, és hárman azonnal szörnyethaltak. A közelmúltban, január 15-én újabb három áldozatot követelt a diszkózás, amikor a fővárosi West Balkánban pánik tört ki, s a menekülő tömeg halálra gá-zolt három lányt. A hatóságok kivizsgálták már az ügyet, de tapasztalataink alapján egyhamar nem születik helyes döntés, megnyugtató pedig sohasem.
Számomra megdöbbentőek a tragédia körülményei. Menekülés közben bizonyára sokan érzékelték, hogy a betonkeménységgel ellentétben testszerű puhaságra vagy sima felület helyett fejszerű gömbre tapostak. Tudom, hogy ez a pánik következménye, büntethetetlen, de azt is tudom, hogy többen majd egy életen át megszenvedik. A vezeklés fájdalmasabb tétel a főbűnösök netán drákói elmarasztalásánál! Vagyis a vakrémület képtelen mindenre felmentést adni.
E szomorú történet felidéz bennem egy hozzávetőleg száz évvel korábbit, amelyről Móricz Zsigmond Ököritó címmel készített a legapróbb részletekre is kiterjedő és lebilincselően érdekfeszítő riportot, miszerint egy felső-szatmári falu szalmából és nádból épített csűrjében rendezett bálon tűz ütött ki, és a borzasztó balesetben félezer fiatalból 325-en meghaltak, 99-en pedig megsérültek. A külsőségek dacára a régi és a legutóbbi rettenetes eset között sok a hasonlóság. Mind a két helyen többen szorongtak a megengedettnél. Innen is, onnan is csak egyetlen menekülési lehetőség volt. Valakinek vagy valakiknek anyagi érdeke fűződött a rendezvényhez. És végül: mindkét esetben pánik tört ki.
Móricz azt mondja, hogy az 500 magyar elvesztette a kultúráját és fenevaddá vált. Viszont felvillant egy csodálatos gesztust, miszerint egy, a szabadba nagy nehezen kijutott legény visszabátorkodott a pokoli tűzbe és kimentette a húgát. Ehhez hasonló történetet napjaink tragédiájából sajnos nem is- merhettünk meg, és ez elkeserít. Az író azzal fejezte be rémisztő írását, hogy az ököritói tűz világa mellett csak szomorú látnivalók tűnnek szemünk elé. Tegyük hozzá: a lézerfényes világban is.
Márkus Zoltán,
Csajág
