Már jöhet a fagy

Marika jutott eszembe, aki egyik tavasszal, amikor a férje kellőképpen felbosszantotta, mérgében egy komplett kutat ásott a kertben pár óra alatt.

Igaz, volt víz már másfél méteren, de egy annál alig magasabb, ötvenkilós nőtől ez akkor is szép teljesítmény. Engem most éppen nem bosszantott fel senki, de nem is kellett akkora gödröt ásnom. Viszont az első fagyot már ma éjjelre ígérték, hagytam hát a vermet félbe. Pihenésképpen jobbnak láttam leszedni a zöldbabot, a répa kibír egy-két fok mínuszt. Úgyhogy a verem félbe maradt, a gyönyörű, zsenge zöldbab pedig a fazékba menekült. Milyen jó, hogy hallgattam az öregre, amikor azt tanácsolta, hogy a hagyma helyére még vessek babot, beérhet, ha szép hosszú ősz lesz. Az lett, és a bab szebb most, mint nyáron volt. Másnapra megcsípte a fagy a szomszéd paprikáját. Már a cukorrépa méretűre nőtt pasztinákok kitermelése is próbára tett, de, miután legyőztem a vermet, levezetésként még bevállaltam a sárgarépát és a petrezselymet is. Imitől kaptam egy zsák illatos szalmát, azzal kibéleltem, betakargattam, most már jöhet a fagy!