SÉTA

2011.08.25. 12:23

Interjú Balatonalmádi egyik kiemelkedő egyéniségével

Fábián László 30 éve iskolaigazgató, 20 éve kiállít a Balaton Tárlaton, melynek egy időben szervezője, rendezője volt, és a jövőre 30 éves Ajkai Grafikai Műhelynek alapító tagja és meghatározó egyénisége is egyben.

Napló Online

A most 60 éves intézményvezető, rajz és földrajz szakos tanár, az Új Almádi Újság felelős szerkesztője, kiállító művész, a 14 éves Zsemle kutya gazdája lehetőséget adott rá, hogy egy rövid interjúval összefoglalhassam Balatonalmádiban végzett kiemelkedő közösségi munkáját.

- Balatonalmádi mindennapjaiban fontos szerepet játszik az Ön személye. Ezt tudatosan alakította így, egy elért ambíció-e ez vagy akaratán kívül lett egyre meghatározóbb ember a város életében?

- Igazából én a Balaton déli partján, Balatonszemesen születtem, és csak a főiskola elvégzése után kerültem Almádiba. Felajánlottak egy általános iskolai igazgatói állást, de akkor ehhez minisztériumi engedély kellett, hiszen nem voltam még 30 éves sem, és az 5 év gyakorlatom is hiányzott. Úgy döntöttem, megpróbálom, és most már több mint 30 éve vagyok intézményvezető.

- A művészet mindig fontos helyet foglalt el az életében? Erre alapozta a jövőjét?

- Sokáig nem tudtam, mivel foglalkozzak. Érettségi után vasutas lettem. Itt került a kezembe egy felvételi tájékoztató. Úgy gondoltam, hogy a Képzőművészeti Főiskolára nincs esélyem bejutni. Azonban felfigyeltem a rajz és földrajz szakos tanári képzésre és elhatároztam, hogy megpróbálom, hiszen a rajz közel állt hozzám, földrajzból pedig mindig is jó voltam. Valójában a tanárképző főiskolán derült ki, hogy a rajz meghatározó szerepet fog betölteni az életemben. Szerencsés ember vagyok, mivel én sosem tanárként képzeltem el magam, mégis ennyi év után sem fordult elő, hogy utálkozva mentem volna dolgozni.

A művészet valamilyen szinten mindig része volt az életemnek. Apám iparművész volt, anyám hímzései országos kiállításokon szerepeltek. Családunkban természetes dolog volt, hogy mindenki tud rajzolni. A szakmai fejlődésem az Ajkai Grafikai Műhelyhez kötődik, ahol az évek során tizenketten lettünk alaptagok, tehát megalakult egy csoport, aminek tagjai az évente néhányszor megrendezett találkozókon stimulálhatják egymást. Mivel a tagok közül többen tanítanak is, az alkotás mellett megoszthatjuk munkatapasztalatainkat is.

- Nem érzi úgy, hogy az iskolaigazgatói teendői mellett a tanítás, tudása átadása háttérbe szorul, hiszen egy intézményvezetőnek vannak olyan feladatai, kötelességei, amiket előtérbe kell helyezni, mint a tanítást.

- Természetesen ez a dolog nem egyszerű. Egy iskola olyan intézmény, ahol az ott tanítóknak ugyanolyan végzettségük van. Igen, van egy igazgató, de neki ugyanolyan papírja van, mint a többieknek. Valójában ő se ért jobban a tanításhoz, sőt mivel egyre kevesebb órája van egy idő után óhatatlanul a kollégák fognak jobban érteni a tanításhoz. Nekem az iskolában arra kell törekednem, hogy maradjak intakt egy csomó dologban, mivel azokat az ügyeket, amik egy intézményvezetőhöz kerülnek senki nem tudja megoldani. Nem azért, mert nem értenek hozzá, hanem mert olyan a probléma jellege. Bátornak kell lenni és józan ésszel gondolkodni, nem pedig hivatali papírok szerint.

Én az iskolában nem szeretem, ha azt emlegetik, hogy kiállítóművész vagyok. Ne azért tiszteljenek. Igyekeztem elválasztani az intézményvezetői és az alkotói munkám. Nem akartam, hogy a grafikusok között én legyek a legjobb igazgató és az igazgatók között én legyek a legjobb grafikus.

- Az egyik „életében” történő dolgok inspirálják a másikban végzett munkáját?

- Próbálom külön kezelni a két foglalkozásom, de több hatás által jelennek meg egyes motívumok az alkotásaimon. Ez megfejthetetlen.

- Hogy viszonyul azokhoz a tanulóihoz, akikben tehetséget lát?

- Akikben hajlamot fedezek fel, ők szabadon alkothatnak az órámon, hogy ki tudjanak teljesedni, kedvet kapjanak hozzá. A pszichológia szerint az, hogy kiből milyen művész lesz, 17-18 éves korban derül ki. Előtte vannak ügyes kezűek, hiszen a rajz elsősorban a gondolatiságról szól. Az, hogy egy képen ez miképp jelenik meg, csak ruha, hiszen mondanivaló, tartalom nélkül nem ér semmit.


Balogh Reni
Pápai Gazdasági Szakképző Iskola

Séta - Sajtó és Tanulás - Keress minket, tekintsd meg fotóinkat a facebookon is!

További Veszprém megyei írások a Séta táborból


További Sétatérben megjelent anyagok

A Fejér megyei diákok írásai

A dunaújvárosi írások

A Vas megyei Séta tábor résztvevőinek munkái

Zalai megyei munkák

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!