Mesevilágba varázsolja látogatóit a zirci arborétum

A húszhektáros angolkertet a 18. század második felében alakították ki. Tévhitnek bizonyult a feltevés, miszerint a bakonyi őserdőt nyiladékokkal bontották meg, mert egy 1766. évi térkép szántóföldet jelöl itt. Néhány faegyedet meghagytak – ezek az úgynevezett hagyásfák –, melyek legidősebbike a csaknem 400 éves kocsányos tölgy.

Már a belépés élmény, két irányból közelíthetjük meg a parkot, az apátsági díszudvarból, mely különlegesen szép, a tó felőli pedig végtelen nyugalmat áraszt. Az egyik „átjárat” a ciszterci monostor látogatóközpontjának auláján át vezet. Kilépve a levendulasor, a hajdani üvegház épülete mellett elhaladva egy különleges látószögből szemlélhetjük az apátságot. Elhaladunk egy oszlopos épületszárny előtt, s ha felpillantunk az emeletre, az egykori apáti lakosztályt látjuk. Szemben Szent Bernát kecses fehér márványszobra áll. Az egykori szobrot – Zircet klerikális központnak kikiáltva – 1951-ben autóra kötött kötél segítségével az apátságban állomásozó katonák ledöntötték, később mások a földbe temették. 1991-ben állították helyére a most látható alkotást.

Ha az ajánlott útvonalon haladunk tovább, eljutunk a főbejárathoz, ahol a Sörös-tó – nevét a közelében 1734-ben épített sörházról kapta – tárul elénk, a partján vízbe hajló gesztenyefával, színes virágpompával, kicsit beljebb I. András király szobrával, aki a zirci királyi udvarházban halt meg.

A halastavat 1720 körül létesítették, a szerzetesi fegyelemben gyakran előírt böjt miatt a monostor körül többet is kialakítottak. A tó kis szigete vadkacsák élőhelye, a vízben „aranyhalak” és teknősbékák is élnek. Mellettünk a Cuha patak csörgedezik, amely száraz időben nyáron gyakran kiszárad, de volt, hogy utcákat, réteket öntött el a vize, hidakat rongált meg bővizű, sebes sodrása. A barokk hídon átsétálva Békefi Remig egykori paptanár, apát emlékhelyéhez érünk. Megpihenhetünk a kis kerti filagóriánál, ahonnan rövid séta után az egykori hársfasori „sétálóutcára” érünk.

A hársfasor – melyet 1809-ben telepítettek – száztíz faegyedből áll, zárt lombkoronájával alagútszerű folyosót alkotva, hossza közel négyszáz méter. A településre a ciszterci szerzetesek hívására 1718-ban érkeztek a sváb telepesek. A németek semmit nem hagynak maguk körül veszendőbe menni, így a hársfa virágját teának gyűjtötték, mézét meghűlésre használták, lombkoronája pedig árnyat nyújtott.

Az arborétum minden évszakban pompás látvány, bár a látogatók számára a téli hónapokban zárva tart. Tavasszal a halastó partján telepített dísznövények, évelőágyások, a vizes élőhely, a sziklakert, a magnóliavirágok látványa, nyáron a zöld ezernyi árnyalata, a hársfaillat, a Cuha csobogása, a mókusok szaladgálása, ősszel a melegbarna-sárga színpompa, a kalácsfa mézeskalácsillata varázsolja mesevilágba a látogatót.