Arborétum, tó és egy különleges, impozáns templom várja az utazót Miklósfán

A városrész történetéről annyit érdemes tudni, hogy 1690 és 1848 között Somogy megyei falu volt, melynek a határába olvadt több, a hódoltság során elpusztult középkori település, Bunya, Szentgyörgy és Mórichely. A településre vonatkozó korabeli iratok túlnyomó többségében, illetve a korabeli topográfiai-geográ­fiai munkákban a Szentmiklós megnevezés szerepelt. A 18. század elején nemcsak a birtokviszonyok változtak meg jelentősen, hanem a település határa és népessége is. A török hódoltság végére a középkori Szentmiklós teljesen elpusztult, s az új Szentmiklós nem a korábbi helyére települt vissza. 
A városból könnyedén, húszperces, kényelmes kerékpározással el lehet jutni a lankákkal gazdagon tarkított településrészre. Több út menti kereszt kíséri az utazót, melyeket általában helyiek állíttattak, de számos látnivaló kínál kikapcsolódást. A csendes utcák bájos hangulatán kalandozva az utazó ellátogathat a nyugalom szigetére, az arborétumba, mely 28 hektárnyi területen helyezkedik el. Az erdőt főleg fenyők teszik ki, ezek között többségben vannak a mamut-, luc-, duglász- és erdei fenyők. A legidősebb fa a központi téren található tölgy, amely a legendárium szerint több mint 130 éves. A pihenőrészt érdemes felkeresni, mely padokkal, asztalokkal és szalonnasütőkkel van ellátva. A fejlesztés előtt álló területen a lokálpatrióták szeretnék a meglévő sétautakat időjárásbiztossá tenni, esőbeállókat készíteni. A parkerdő déli oldalán, a kerítésen kívül egy fen­yveserdőn keresztül vezet az út a festői környezetben lévő miklósfai horgásztóhoz. A tavat egy félsziget osztja ketté, a rajta lévő esőbeálló kunyhót egy a víz felett átfutó fahídon lehet megközelíteni. 
Ha a domboldalon megpihent a túrázó, és kigyönyörködte magát a festői tájban, akkor érdemes még felkeresni Miklósfa kivételes ékszerdobozát, a Nagyboldogasszony római katolikus templomot. A falu a középkorban nem az egykori országút mellé települt: a régi országút a falu nyugati peremén húzódott a mai temető mellett, és itt állhatott középkori plébániatemploma is. A jelenlegi templom 1765-ben épült, és Festetics Kristóf építtette barokk stílusban: alaprajza centrális, a központi térhez négy irányban egy-egy félköríves karéj csatlakozva görög keresztet formáz. A középső részt egy lapos kupolaboltozat fedi, fölötte a barokk hagymasisakos kis karcsú torony emelkedik. Ha beljebb lép a látogató, akkor kiderül, hogy a belső központi teret ovális alaprajzú, cseh süveges boltozat koronázza. 

A templom boltozatain a meglehetősen összetett Mária-ikonográfia jelenik meg. A főoltár barokkos stílusjegyeket mutató 20. századi alkotás. Az oltár, miképpen a falképek, a templom tituláris szentjének ikonográfiáját tükrözi. A karzaton 1941-ben épült 10 regiszteres manuális orgona látható, amely a háború alatt készült.