Tombor Csabáék vállt vállhoz vetve küzdenek az álmaikért

Tombor Csabáról, a Telekom Veszprém utánpótlás-akadémiáján dolgozó szakemberről kevesen tudják, hogy birkózással kezdte sportpályafutását. Nagypapája, Tombor István olimpiai érmeseket nevelő mesteredző volt, édesapja nemzetközi bíró, nagybátyja ugyancsak birkózótrénerként kereste a kenyerét.

– Hét éven át birkóztam, ám az egyik évben húsz centit nőttem és a versenysúlyomat sem tudtam igazán tartani. A sikertelenség elvette a kedvemet, de aztán elhívtak kézilabdázni, és itt beindult a karrierem – mesélt a kezdetekről a 2000- ben a Dunaújvárossal bajnoki címet szerző jobbszélső.

Fehérvárról tehát Újvárosba került, itt öt évet töltött, majd anyagi nehézségek miatt Százhalombattára, aztán Nyíregyházára költözött, ahonnan a góllövőlista második helyezettjére felfigyelt a Veszprém, és le is igazolta.– Az első évben, a 2005/2006-os idényben a poszttársam, Gulyás Péter megsérült, egyedül kellett végigcsinálnom az évet. Ez akkora terhelést jelentett, hogy azt hittem, rámegyek – mondta el Csaba, aki azt is elárulta: Kiril Lazarov és Carlos Perez karolta fel újoncként, velük máig baráti kapcsolatot ápol.

– Szerintem minden játékosnak ez az álma, hogy egyszer egy ilyen klasszis csapatban kézilabdázzon. Viszont az a mai napig bánt, hogy Veszprémben nem tudtam kihozni magamból a maximumot, amire valójában képes vagyok. Akkoriban is óriási reflektorfény övezte a társaságot, és szerintem ahhoz is meg kell érni, hogy ezt a körítést egy játékos kezelni tudja, képes legyen feldolgozni – magyarázta.

Az utánpótlásedzőként egyre sikeresebb Csaba 2007-ben igazolt Balatonfüredre, ahol hét évig kézilabdázott, s itt kezdett el először gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni.

– Miután abbahagytam az aktív játékot, Éles József volt az, aki először munkát adott nekem edzőként. Látott bennem némi tehetséget, ő tett a pályára. S most már én is tudom, tovább kell haladnom ezen az úton, s remélem, egy szép napon felnőttcsapatnál is megmutathatom, mit tanultam Veszprémben Javier Sabaté ideje alatt a nagycsapatnál és azzal párhuzamosan az utánpótlás- akadémiánál.

Itt egykori poszttársával, Gulyás Péter utánpótlás-igazgatóval, Carlos Perezzel és Gulyás Istvánnal vállvetve dolgoznak a fiatalokért és mindent elkövetnek azért, hogy újra hazai nevelésű játékos gólja robbantsa fel az aréna közönségét.

Csaba az első veszprémi évében ismerkedett meg feleségével, Horváth Enikővel. Putics Barna – szintén korábbi veszprémi játékos – baráti társaságában találkoztak először. Enikő korábban egy évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban cserediákként, ahol megismerte az ottani oktatási, nevelési rendszert, belelátott annak előnyeibe és hátrányaiba is.

– A füredi csapattárs, Kis Ákos tejfakasztó buliján pattant ki az ötlet a fejemből, hogy családi napközit kellene nyitnom. Olyan típus vagyok, aki szeret biztosra menni, tartok az új dolgoktól, így csak nehezen vágok bele azokba. Csabi azonban hihetetlen támogató, ha megtorpanok, azonnal felráz, és megtanította, nincs lehetetlen feladat, akármilyen akadályokkal is találkozunk, le tudjuk küzdeni azokat. Így aztán belevágtam, és megnyitottam a családi napközit. Valamit jól csinálunk, mert innen már egyenes út vezetett a bölcsődéig, majd az óvodáig – idézte fel a történéseket Enikő.

A feleség Amerikából hozta a nevelési elveket, a szisztémát. Eszerint minden gyermek jó valamiben, s a nevelőknek az a dolguk, hogy ezt a jót megtalálják és kihozzák belőlük. Ezenkívül a pozitív, építő hozzáállást, a rugalmasságot és a lehetőség szerinti legkorábbi nyelvtanítást emelte még ki a szakember.

– A Csabival való közös életben világossá vált, hogy a sport sok mindenre megtanít, s a filozófiája az élet minden területére igaz. Mind közül talán a legfontosabb, hogy megtanít küzdeni az álmainkért – hangsúlyozta Enikő. – Érdekes, hogy Csabi a saját életét illetően nem mindig képes ezt szem előtt tartani. Ilyenkor jövök én – mondta nevetve.

A házaspárnak 2013-ban gyereke született, Esztella újabb kihívások elé állította őket. – Már megszoktuk, hogy apa sokszor napokra távol marad, de azt nem szeretném, ha a lányom is élsportoló lenne. Csabin láttam, hogy ez menynyi lemondással jár fiatalon is, aki ezt választja, az előtt le a kalappal. Nekem az a vágyam, hogy Esztella boldog legyen. S hogy ezt hol találja majd meg, azt még nem tudni.

A nyár végét kihasználja a Tombor család, ilyenkor a rokonságot összehívják Káptalanfüredre, ahol élvezik a meleget, a napsütést, az együtt töltött időt. Aztán kezdődik a szezon a kézilabdapályán és az óvodában is.