Antal Laurának az állatmentés az élete

Így fogalmaz az ajkai Antal Laura, a Vahúr Állatvédő Egyesület vezetője arról, ami neki a hivatását, az egész életet jelenti: az állatmentésről.

– Milyen indulni egy mentésre? A szívemre olyankor mintha egy hatalmas követ tettek volna, mert sosem tudom, mi vár rám. A percek csigalassúsággal telnek, a kilométerek lassan fogynak, izgulok, ideges vagyok, izzad a tenyerem, üvölteni tudnék meg sírni! Arra gondolok, feladom, nem bírom tovább, képtelenség ezt folytatni, sosem lesz a borzalmaknak vége, de tudom, vannak, akik csak rám, ránk számíthatnak, és eszembe jutnak a könyörgő szempárok meg a már boldog, gazdis kutyák! Ezért megrázom magam, és tovább megyek! – érzékelteti Laura, hogy mi ad neki erőt.

Aztán említ borzalmas eseteket, beszél a hat kiskutyáról, akiket a minap Bakonypölöskénél, az út széléről mentettek, őket már ellepték a legyek és a bejelentőt a látvány annyira megrázta, hogy sírva hívta fel az állatmentőket. – Aztán itt van két édes kis kutyus, akiket madzaggal a nyakukon tettek ki Borszörcsöknél az útra, egy husky-kuvasz keverék pedig a nyakán egy hatalmas lánccal kóborolt legyengülten, csontsoványan, amikor rátaláltak, egy másik kiskutyát focilabdának néztek, nem beszélve arról, akinek a fejébe fejszét vágtak, sorolja a megrázó eseteket Laura.

Hozzáfűzi, nem mártírság, amit tesz, párjával, társaival együtt, és nem is önfeláldozás! – Ez fanatikus szenvedély, amely elvághatatlan kötelék marad egész életen át, amit soha nem lehet megtagadni, mert ha ezt tenném, akkor önmagamat tagadnám meg vele. Erre születtem, éppúgy, mint bárki bármi másra. Magatehetetlen élőlényekért, jogaikért, életükért szállok versenybe társaimmal együtt az idővel, és sajnos leginkább embertársainkkal, hittel, reménnyel! Mi hisszük, hogy a sok megkínzott, kidobott állat talán még visszanyerheti bizalmát az ember iránt! – fogalmaz Antal Laura.

Aztán így folytatja, sokszor kérdezik tőle, miért pont ők? Miért épp a kutyák, amikor annyi éhező gyerek és ember van a Földön!Állítja, a szíve feléjük húz! – Bűn ez talán? – kérdi. – Nem hiszem, soha nem éreztem emiatt bűntudatot. Azt viszont igen, hogy nagyon nehéz dolgom van. Ők ugyanis nem beszélnek. Nem tudják elmondani, nekünk kell szólni helyettük! Több ember furcsán néz ránk, kérdik, miért segítünk állatokon? – idézi az állatmentő, majd leszögezi, ha már megszelídítettük őket, egész életükben felelősnek kellene lenni irántuk!

Laura hivatása előzményeiről felidézi, még 2008-ban, 20 évesen látott egy hirdetést Ajkán a menhelyi gazdikereső kutyák-ról, ahova éveken keresztül kijárt segíteni. Ekkor még fodrászként dolgozott, és minden sza-badidejét a menhelyen töltötte. Közben sokan megismerték, mind több önkéntes munkát végzett a menhelyen, a kóbor állatokat hazajuttatta, sok gyűjtést szervezett. Aztán elvégzett egy országos állatvédőri iskolát, az ott megszerzett képzettséggel már együttműködhetett a rend-őrökkel az állatmentéseknél. Aztán Ajkán 2012. december 27-én felmondtak a gyepmesternek súlyos állatkínzások miatt, és nemsokára kiírták a pályázatot a gyepmesteri feladatokra, amit 2013 elejétől Laura végez. Azt mondja, ami fogadta a menhelyen, arra nincsenek szavak. Még ma is borzasztóan megrendíti, ha rágondol, mi maradt a gyepmester után.

Antal Laura segítőivel együtt ma országosan példaértékű gyepmesteri telepet és menhelyet működtet. A telepet 11 kennellel vették át, amit 19-re bővítettek, a menhely 23 férőhelyes volt, ma már 28, és már építik az újabb kenneleket. Rácsot tettek az ajtókra, hogy a kutyák kiláthassanak, mert korábban erre sem volt lehetőségük. Melléképületeket, raktárat építettek, folyamatosan kutyaiskolás foglalkozásokat tartanak, ünnepeken különleges nyílt napokat szerveznek a kutyák megajándékozására, kitűnő állatorvossal folyamatos felügyeletet, vizsgálatot vezettek be, a nyílt napok, rendezvények állandóak náluk. A kutyákat interneten hirdetik, közösségi fórumokon beszélnek az állatokról, munkájukról. Minden kutya oltva, chipezve, ivartalanítva jut gazdihoz, azt, hogy hova kerültek, a helyszínen megnézik, aztán folyamatos kapcsolatot tartanak a gazdával.

Legfőbb bevételük az adóhozzájárulásból adódik, illetve amit előteremtenek maguknak, Laurának egy perce sincs, kora reggel indul a napja, a menhelyen rendezi a kutyákat, fogadja a leendő gazdikat, adományozókat, segítőket. Társaival együtt kőkeményen dolgozik, küzd, kilincsel a segítségekért, támogatásért, adománygyűjtéseket szervez, este pedig a közösségi oldalra írja meg a nap eseményeit és azt, kik várnak gazdára. Laura elkötelezett abban, hogy már gyermekkorban kell megismerni a felelős állattartást, azt, hogy az állatok érző lények, minderről a hozzájuk ellátogató óvodásoknak, diákoknak beszélnek. Kiemeli, nagyon fontos, hogy már a fiatalok tudjanak arról, hogy egy ajándékba kapott kiskutya megnő, egyszer öreg lesz, orvosra is szüksége lehet, ami költséggel jár, enni és inni kell neki, sétára van szüksége meg arra, hogy foglalkozzanak vele, és az is előfordulhat, hogy a kiskutya kárt tehet a lakásban. Nagyon jó lenne, ha az, aki kutyát vesz magához, mindezt előre mérlegelné! – hangsúlyozza.

Vallja, aki valaha is bántott, kínzott, kidobott, magára hagyott étlen-szomjan egy élőlényt, az adott esetben bármire képes lehet embertársaival szemben is! Abban is elkötelezett, hogy aki kutyát akar, ne adjon ki pénzt érte, hanem válasszon menhelyről, mert azzal egy szerencsétlen állat életét teheti boldogabbá, amiért a kutya életre szóló szeretetet, feltétlen ragaszkodást, csodás élményeket ad cserébe! Kiemeli, a fajtatiszta kutyák szaporításáról inkább nem mond véleményt, ami tapasztalata szerint sok esetben borzalmas körülmények között történik. A célok között beszél a további bővítésről, kiképzőhelyről, ahol foglalkoznak a problémás, agyonkínzott kutyákkal. Nagy terve a kutyapanzió létrehozása. Azt külön a sors ajándékának tekinti, hogy megtalálta párját, aki elfogadja azt, hogy ő az állatoknak szenteli az életét, és vele is tart, ha kell, a mentésekhez.

– A kutya múltját nem változtathatod meg, de újraírhatod a jövőjét! – ezért élünk, dolgozunk! – hangsúlyozza.

Együtt, vele, értük!

Villámgyorsan kicsapódik az ajtó, amikor megérkeznek. Közben zúg, dübörög a forgalom a 8-as főúton, ahol egy szerencsétlen, beteg, kóbor kutyával várjuk őket. Az állatot ott találtuk erőtlenül tántorogva, vakszerencséje lehetett, hogy nem ütötték el és kikerülték a járművek, amikor az útra tévedt! Laura és párja, György összhangban végezte a mentést, nagy szeretettel szólította, majd simogatta meg a négylábút, akin látni lehetett a megkönnyebbülést. Lauráék gyengéden helyezték az állatot a kennelbe, hogy aztán biztonságban vigyék oda, ahol meggyógyítva, nagy gondossággal, szeretettel elindítsák egy olyan útra, egy olyan gazdához, ahonnan remélhetőleg soha többé nem kerül a mostanihoz hasonló, élőlényhez méltatlan, borzalmas körülmények közé!