Akcióterv a devizahitelesek megsegítésére

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adatai szerint már egy évvel ezelőtt meghaladta a százezret a nem fizető jelezálogalapú lakossági hitelek száma. Ezek közül  egy a tapolcai Nagy Jánosné ügye, aki egyedül neveli három gyermekét és segítőként csak édeasnyjára, Jártó Magdolnára számíthat. Nagy Jánosné négy éve, férje halála után vett fel svájci frank alapú hitelt, melynek kezdetben havi nyolcvanezer forint volt a törlesztőrészlete, de ez mára havi 146 ezer forintra növekedett. Nemrégen munkanélküli lett és munkanélküli ellátásra sem jogosult. A lakást nem tudja eladni. A két kisebb gyermeke még óvodás, egyedüálló szülőként nehezen talál magának újabb munkát.

Magas késedelmi kamatok

Nagy Jánosné a Révfülöpön működő  Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodájához fordult segítségért. Az iroda vezetője  Kovács László megítélése szerint a kormányzat három óriási hibát is elkövetett a bajba jutott hitelesek ügyének kezelése során.
 
- Az első, talán legnagyobb, hogy elszalasztott időben lépni.  A tavaly bevezetett kilakoltatási moratóriumról borítékolható volt, hogy több kárt okoz, mint hasznot. Az elmúlt évben a  hitelesek vártak a kormányzati segítségre, a bankok keze meg volt kötve, a kamatok viszont szorgalmasan "dolgoztak". Százmilliárdokat spórolhattunk volna meg, ha mindenki időben teszi a dolgát. A második hiba a Bankszövetség szakmai és érdekegyeztető erejének alábecsülése, velük a kormányzat alig konzultált. A harmadik hiba, hogy az eddigi intézkedések nem szakmai alapon történtek. A  mesterségesen felturbózott adósságállomány miatt a Bankszövetség tárgyalási pozíciói erősödtek és a drasztikus, néhány esetben 30 százalékot  meghaladó késedelmi kamatok megtették hatásukat.  A bankok sajnáltatják magukat, pedig a veszteséget saját maguk, adminisztratív eszközökkel termelték meg.

Sajnos elmaradt a felelősség megállapítása is. Az ügyfelek nyilván hibásak voltak, hiszen nyakló nélkül eladósodtak. Igaz, hogy a lakosság pénzügyi helyzete még akkor optimizmusra adhatott okot. Ennél sokkal jelentősebb a bankok hibája, amikor a kontrollálatlan piaci versenyben szinte belehajszolták az embereket az adósságcsapdába. Amikor a bank büntet furcsa helyzet alakult ki. A bank bünteti az adóst egy eszméletlen mértékű büntető kamattal, holott elsősorban saját maga idézte elő az ügyfél fizetésképtelenségét a megemelt kamatokkal, illetve az árfolyamkockázat nem megfelelő kezelésével. A büntető kamatoknak rendkívül nagy jelentőségük van az egész ügyben. Kiválóan alkalmasak arra, hogy mesterségesen nagy mértékű banki veszteséget mutasson ki, és ez lesz az egyik legjobb ütőkártya a bankok kezében, hiszen van miből engednie a tárgyalások folyamán és elég érv anyagot szolgáltat a bankadó ellen.
 
Az öt pontos akcióterv első pontja szerint a 180 forintos svájci frank rögzítése hasonló hatást fog kifejteni, mint ami a hitelek újrastrukturálása esetén bekövetkezik: az adósok jó része a könnyebb ellenállás irányába fog mozdulni. Ennek még nagy valószínűséggel böjtje lesz. A kvóták megállapítása ingoványos terepnek bizonyulhat.

Egy hónap múlva elkezdődnek az árverések, ez akár gyorsan is lebonyolódhat. Az elárverezettek lakhatását mielőbb meg kell oldani. Erre javasolták a zöldmezős beruházással épült új lakásokat. Ez talán azt jelenti, hogy új "gettókat" építünk, ahová összegyűjtjük a problémás adósokat, függetlenül attól, hogy most az ország melyik pontján laknak, hol van munkahelyük, hová kötődik életük.
Kovács László  szerint az egyetlen jó pont az új kedvezményes ingatlanhitel igénylésének lehetősége.  Ennek nem ismerjük a részleteit,  a feltételrendszer megszabása vagy teljesíthetetlen követelmények vagy a valóságtól elrugaszkodott hitelminősítés meghiúsíthatja az egész  - jónak tűnő - elképzelést.
 
A legfontosabb kérdéskör kimaradt a szakértő szerint, ez a tiszta lappal történő kezdés lehetősége. Mivel az adósságok elszabadulása, a tartozások megduplázódása elsősorban a bankok, illetve a kormányzat felelőssége, az ő hibájukból következett be, a kormányzatnak ezt kötelessége megoldani akár úgy is, hogy jó erkölcsbe ütközően magasnak minősíti a magas késedelmi kamatokat.

 
A szakember indolkolatlannak tartja, hogy a nagyösszegű ingatlanokra hitelt felvevőkön nem akarnak segíteni. Egy harmincmillió forintot érő, többgenerációs lakásból kikötöztetett család  ugyanolyan hajléktalan, mint bármelyik másik, a nagy lakás a közös élethez kellett volna.

Nem egyszerű a költözés

Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is sok embernek van saját lakóingatlana. Ez az utóbbi két évtizedben lett jellemző, amikor az állami és önkormányzati lakásokat eladták és nem épültek bérlakások. Mivel alig vannak vagy nincsenek is olyan olcsó, kicsi lakások, amelyeket a fiatal házasok a viszonylag alacsony jövedelmükből meg tudnak venni, fenn tudnak tartani, ezért kénytelenek vagy albérletbe költözni, ahonnan nagyon nehéz kikeveredni, mert rendszerint nem jut pénz a megtakarításra, vagy hitelt felvenni, hogy megoldják a lakhatásukat. A nálunk fejlettebb országokban kevesebb az ingatlantulajdonos, viszont mobilabb a társadalom. Az emberek hajlandóak az ország másik végébe költözni egy jobb munkalehetőségért.

Szerintem

A hiteleiket nem fizetők gondjait  elsősorban munkahelyteremtéssel lehetne megoldani. Ahhoz, hogy ismét több hazai termékre legyen szükség és a vállalkozások újabb embereket tudjanak foglalkoztatni, az anyagi jólétünk növekedésére lenne szükség. Szakemberek szerint a személyi jövedelamadó egykulcsossá válásával csak kevesen jártak jól, viszont az adójóváírás csökkenésével sokan kapnak kevesebb bért. Az adatok szerint az utóbbi években csökkent a hazai termék, viszont növekedtek a banki megtakarítások. Ez arra utal, hogy azon kevesek, akiknek növekedett a jövedelmük, már nem akartak többet fogyasztani, hanem tartalékoltak, a többség pedig vagy a hitelfelvétele, vagy a lakásrezsije miatt örül, ha kihúzza két fizetés között. Csak  munka és méltó bérek kellenének.

Varga Ibolya
[email protected]