Mérőállás-leolvasás

Nem, egyáltalán nem felejtettem el, hat helyre ki is írtam a számítógép környékén, mert igen tapasztalt fogyasztó vagyok.

Elcsigázva nyomkodom a gombokat, gondoltam, beszólok az ügyfélszolgálatnak, ne vicceljenek már velem, hadd írjam be a mérőóra állását. Nyomom az ügyfélszolgálat e-mail címét, azonnal kiderül, természetesen oda is csak a jelszóval jutnék, amit a gépember az előbb elfelejtettnek minősített.

Jelszó nélkül sehova.

De segítenek, írja nekem a gép piros betűkkel, hiszen azért vannak, hogy segítsenek, nem kell pánikba esni, ha beírom az azonosítószámom, a postaládámban majd találok egy ideiglenes jelszót, azzal már beléphetek. Kell az azonosító is, megvan, átírom.

Megérkezik az e-mail üzenet – kisbetű, nagybetű, számok –, beírom. Írjam be még egyszer, mondja a gép, mert nem jó. Beírom még egyszer, az sem jó. Akkor megkérdi, hogy elfelejtettem-e a jelszavam, ha igen, kaphatok másik ideiglenest, én kérek, és kapok is. A bejelentkezésem sikeres, közli a bürokrata nagybetűkkel! Végre módosíthatom a jelszavam és beírhatom a fogyasztást.

Gondolom én. Pedig dehogy.

Jelszómódosítás. Három ablak. Kettőbe az új saját jelszó írandó – kisbetű, nagybetű, számok is legyenek benne –, és mit gondolnak, mi írandó a harmadik ablakba? Természetesen a régi jelszavam. Amit elfelejtettem. Azt írjam be oda.