Magyar vad a Vaszary-villában

A füredi képtár ismét jelentős, országos viszonylatban is kuriózumnak számító tárlatnak ad helyet, amelyen Márffy 70 festménye, illetve néhány Csinszka-rajz látható. Az alkotások több mint 30 helyről, köz- és  magángyűjteményekből származnak, így együtt még soha nem voltak láthatók, sőt néhányat közülük először állítanak ki.  

Márffy a Magyar Vadak egyike, a Nyolcak avantgárd csoport alapító tagja, modern festő, aki népszerű ma is, mert nem szélsőséges, nem tragikus, nem is absztrakt. Budai műterem villájában éli polgári életét a vibráló, férfiakkal flörtölő, nehéz természetű Csinszkával, házasságuk ma minden bizonnyal a bulvár kedvenc témája lenne.

A huszadik század magyar festészetének egyik jelentős alakja

Újabb művészettörténetileg értékes, ugyanakkor népszerűnek ígérkező  kiállítás nyílik a Vaszary-villában. A Párizsban tanult, élénk színeket és álomszerű, hullámzó alakokat ábrázoló Márffy Ödön életműve önmagában is érdekes, és ehhez még hozzájárul Csinszka. A tárlat igazolja, lehet kisvárosban is nívós, a provinciális értékeken túlmutató eseményt szervezni.

Márffy Ödön önjogán ismert és népszerű művész volt korában és az ma is. A Nyolcak avantgárd művészcsoport alapító tagja, a Magyar Vadak egyik legjelentősebb alkotója. Csupa szín és fény világot festett, tele intimitással, képeivel nem mesél, sokkal inkább sejtet. Mondhatni tipikus polgári festő, ennek köszönheti ismertségét. Festészete a valóság és álom között élő ember lírája, a realitás és az elérhetetlen utáni állandó vágyakozás kettőssége - írja róla Kassák. Ő maga így vallott festészetéről: "Összevont és képpé szublimált emlékeimet festem meg. Nem támaszkodom semmire, csak az életem tartalmára, mely szorosan hozzátartozik a való világhoz. Azt hiszem, festeni annyi, mint új összefüggéseket kifejezni az ábrázolás nyelvén."

- Álhatatosan követte a tiszta festészetet. Mindent a színekkel fejezett ki. Bár avantgárdnak indult, nem lett absztrakt vagy szélsőséges, ezért is népszerű, hiszen modernsége mellett művészete könnyen befogadható. A Füreden látható, a két világháború között készült festményei egyfajta polgári idillt tükröznek, de van itt több Csinszka-portré és -akt is, képei cseppet sem vesztettek érvényességükből - vélekedik Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora, aki több kötetet publikált a festőművészről, ebben az évben pedig öt kiállítást (egyet Brüsszelben) szervez alkotásaiból.

Márffy sok önarcképet festett, ám ezeken magát általában zárkózottnak, komornak ábrázolta, és szinte soha nem látható a szeme. Úgy teszi oda az árnyékokat vagy éppen a rikító fényes színeket a vászonra, hogy a tekintete elvész. Mindent, önmagát is csak egy tárgyként, egy ábrázolandó testként kezelte, ez a szemlélet egyébként megfigyelhető olykor Csinszkáról készült festményein is. Márffy egyébként is kettős személyiség, társadalmi és művészi magatartásbeli kettősség húzódott végig pályáján. Egyrészről a pénzzel jól bánó, racionálisan gondolkodó hivatalnok, aki szemrebbenés nélkül kijárja magának, hogy Párizsba utazhasson tanulni, másrészről visszahúzódó művész, aki élete végéig keresi a színekkel való kapcsolódási pontokat. És akkor még itt van Csinszka, a meghatározó múzsa.

- Évtizedeken át senkit nem foglalkoztatott, hogy Csinszka második férje Márffy volt, ez csak egy piciny lábjegyzetként szerepelt a festő életrajzában. Az, hogy erről ma beszélünk, az az én bűnöm. Az életmű kutatása során döbbentem rá, hogy Márffy alkotói pályájának egyik nagyon jelentős korszaka köthető a Csinszkával eltöltött házasévekhez. Megismerkedésükkor Csinszka bár fiatal, de túl van egy heroikus szerelmen, Adyval akkor élt együtt, amikor a költő már súlyos beteg és alkoholproblémákkal küzdött. Csinszka tehát érett személyiség, így aztán a festőt nemcsak mint férfit, hanem mint művészt is inspirálta. Ahogy Adynál beszélünk Csinszka-versciklusról, úgy Márffynál is elkülönül egy festői korszak, ami a múzsára épül. A Csinszka-szerelem átalakította Márffy festői stílusát, inspirálóan hatott rá a nő vibráló jelenléte. Jól működő házasság volt az övék, amelyben Márffy megadta múzsájának a kellő szabadságot. A Móricz Zsigmondtól vásárolt budai telken felépítették a házukat, ami műteremként is funkcionált, hatalmas udvar tartozott hozzá, gyümölcsfákkal, növényekkel, ezt a paradicsomi állapotot festi Márffy. Csaknem másfél évtizedig, egészen Csinszka agyvérzés miatti hirtelen haláláig éltek együtt, a kapcsolatból számtalan remekmű született - így Rockenbauer Zoltán.

Csinszka halála után Márffyt elhagyja  ereje, egy évig nem fest, majd elkészíti Csinszkáról a festményt, amelyre tőle szokatlan módon magát is odafesti. (A kép, amely a fényben álló Csinszkát és önmagát mint a nő mögött álló sötét, ölelő árnyat ábrázolja, látható a füredi kiállításon is.) A második világháború után nem találja a helyét,  visszavonulni kényszerül.

- Nem volt politikusalkat, kortársaival ellentétben nem festett politikusportrékat, őt a fénytani problémák érdekelték. Nem tudott alkalmazkodni a Rákosi-korszak elvárásaihoz, nem is értette, mi a baj vele. Mire elmúlik a legvadabb szocreál időszak, megint felfedezik, de addigra megrokkan. Nyolcvanévesen, '58-ban volt egy összegző kiállítása az Ernst Múzeumban, ami nagy elégtétel lehetett számára, rá egy évre meghal - összegzett Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora.

Csinszka, avagy a halandó múzsa

Milyen volt Csinszka, aki Adyt, Babitsot és Márffyt is az ujjai köré tudta csavarni? Szépségével vagy intellektusával hódított, esetleg mindkettővel?

Trófeagyűjtő vérbeli vadász vagy elvetélt művész? Ki az a drámaian korán, negyvenévesen elhunyt nő, aki jelentős művészeknek nemcsak a magánéletét, de alkotói pályájukat is befolyásolta? Rockenbauer Zoltán több mint tíz éven át tanulmányozta a múzsa életét, aki kétséget kizáróan részese a magyar irodalom és képzőművészet történetének is.

- A huszadik század elején megjelenő nőtípus, a múzsa megtestesítője ő, aki saját művészi ambícióit és önmagát a kiválasztott, rendszerint nagy formátumú férfiakban teljesíti ki. Nem volt egyedül ezzel, sokban hasonlítható Alma Mahlerhez. Csinszka eltúlzott sminket használt, szinte Pierrot-szerű, falfehér bohócarcot festett magának, azt mondta, maszkot hord, igazi arcát csak kevesen láthatják. Nem volt szép nő, pici volt és derékban kifejezetten erős. Ady Endre szerelme, Brüll Adél, azaz Léda nyomoztatott is utána, ezt a rosszmájú megjegyzést teszi róla: vékony, mint egy esernyőnyél, elöl, hátul szexuális duzzanatokkal. Mindenesetre vibráló jelenség, szexuális kisugárzással, aki a társaság középpontjába tud kerülni. Több nyelven beszélt, művelt és kifejezetten olvasott volt, művészi ambíciókkal is rendelkezett: verseket írt, festeni tanult, a szalonokban egyenrangú társalgási partnere tudott lenni a férfiaknak, akiket igen szeretett. Valamennyi kapcsolatát ő maga kezdeményezte, sokat flörtölt Márffyval való házassága alatt is.

A nő. Extravagáns, okos és érzékeny, maga a szexus. Megfejthetetlen, ahogy az egy múzsától elvárható. Mindenesetre sokan úgy vélik, Csinszka jóval több, mint az Őrizem a szemed ihletője  ami persze önmagában sem kevés , nélküle valószínűleg másképp alakult volna a modern magyar irodalom és képzőművészet egyaránt. Maga is írt és raj- zolt, igaz, ezekről inkább csak a választott partnerei, egytől egyig nagy formátumú férfiak kapcsán beszélünk elnézően. Márffy elmosódott kontúrú festményein is sokarcú. Hol merengő, angyali, melankolikus, hol már-már groteszk lény, hol meg csupán egy ruháitól megszabadított pőre test, egykedvűen heverve a polgári villa miliőjében. A kiállításon látható festmények közelebb visznek ehhez a különleges, 20. századi nő- típushoz, ami tagadhatatlan, van olyan érdekes, mint maga a festői életmű.