Mikrobiológusnak készült a népszerű színész

 A próbán jártunk a  Vörösmarty Színházban,  ahol pénteken mutatják be  William  Shakespeare: Macbeth című tragédiáját. A címszerepet  Csizmadia Gergely alakítja, aki  2009-ben szerződött a fehérvári teátrumhoz,   és azóta  számos darabban mutathatta már meg, mire képes.  Úgy érzi,  most eljutott eddigi pályája egyik csúcspontjára.
- Húszévesen kezdtem,  ha jól számolok, 15 éve vagyok a pályán.  Shakespeare-vígjátékban már játszottam, a Vízkeresztben, éppen itt, Fehérváron,  de tragédiában még nem.  Fel kellett nőnöm a feladathoz,  és úgy érzem,  nagyon jókor talált meg ez a szerep.  Néha úgy érzem, hogy még így is túl fiatal vagyok hozzá, de a rendezői koncepció része volt, hogy  Macbeth fiatalabb Lady Macbethnél. Az asszony úgy érzi, élete utolsó lehetősége, hogy valamit elérjen, ezért befolyásolja, manipulálja a férfit.

S  hogy az életben is inkább a nők irányítják a társas kapcsolatokat? A színész mosolyogva bólint:
 - Úgy vélem, igen. Mondják is, hogy a hálószobában dől el minden, és ebben bizony van igazság.  A nők másképp viszonyulnak az élethez,  gyakorlatiasabban,   nagyobb érzékük van a túléléshez.
Budapesten  született, ott is él Csizmadia Gergely,  és az ő esetében sem igaz az, hogy  már gyerekkorában mindenáron színész akart  lenni.

- Mikrobiológusnak készültem - böki ki, és látva meghökkenésemet, hozzáteszi: - Tényleg, hat-hét éves koromban már  tudományos könyveket bújtam.  Egészen komolyan gondoltam ezt,  legalábbis 15-16 éves koromig. Viszont cimboráztam is, már gyerekként szerepeltem a tévé  népszerű műsorában. Szerettem a verseket, belecsöppentem egy ifjúsági sorozatba is,  ott  az  egyik operatőr megkérdezte, miért nem próbálom meg a színészetet.  Ezen komolyan elgondolkodtam, olyannyira, hogy bekerültem Földesy Margit  színistúdiójába, és elragadott a szakma játékossága.  Öröme. 

A főiskolán is úgy éreztem, valahogy játék az egész, nem, nem szabad halálosan komolyen venni, pedig Horvai Istvánnál gyakran tényleg a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk,  annyi mindent megkívánt.  Elnézem néhány kollégámat, akiknek azért ment tönkre az életük, mert mindent erre tettek fel. A színpadi létben és az életben is érezni kell  a kettőséget,  és ebből akár varázslatos dolgok is születhetnek.

A Földessy-stúdió és a Nemzeti Színház akadémiája után jött a főiskola, de csak két évig. Húszévesen mindennek hangot adott, ami nem tetszett, ez pedig egyik tanárának nem tetszett. Győrbe került, ahol Korcsmáros György alatt  rengeteg lehetőséget kapott. Korcsmárosnak mennie kellett, Csizmadia Gergely sem kellett ott már. Megfordult  többek között a Játékszínben, a Karinthy Színházban. Aztán Guelmino Sándor  rendező hívta Fehérvárra, a  Cseresznyéskertbe. Itt ragadt, és nem bánta meg, jó szerepeket kapott: Portugál, Kabaré, Vízkereszt, A vágy villamosa.  Elégedett.

Korábban volt  egy kis tévés kaland is. A Tea című sorozat, amit nagyon szeretett és az All You Need Is Love című valóságshow, amelyre kevésbé büszke.  De kellett a pénz.
S ha már a szerelmet említettük, az is megtalálta. Megkapta a sorstól azt a lányt, akivel minden működik. S nyilván  eljön az az idő is, amikor úgy érzi, elbír  egy olyan édes terhet, mint a család. Két éve ismét tud időt,  energiát áldozni régi hobbijára, a lovaglásra  is. Emellett gitározik, dalokat ír, de igazából a színházban érzi jól magát.  Az az ő világa.