Testet, lelket egyaránt rendben tartja a sport

- Szerencsére kötetlen a munkaidőm  - meséli János - , ezért én osztom be, hogy mikor jut időm a sportra. Nagyon szeretek futni, az időm nagy részét a természetben töltöm. Ám nemcsak a futásnak vagyok a szerelmese, konditerembe is járok. Mindig edzésterv szerint dolgozom, van, amikor öt, húsz, de  van, amikor harminc kilométert futok.  Adott héttől függ éppen, hogy melyik edzésterv szerint dolgozom. Általában azért hetente 120 kilométert lefutok. A lényeg az, hogy jól essen a mozgás. A futás elején általában először a rossz dolgok jutnak az ember eszébe. Aztán megtelik a szervezet adrenalinnal, s rögtön pozitív gondolatok veszik át a főszerepet, majd a végén rátör az emberre a boldogság érzete. Mindig elmondom, nem az a célom, hogy testépítő legyek, a mozgásban az a szép, hogy a lelket is építi. Én már azzal is elégedett vagyok, ha a mostani állapotomat szinten tudom tartani.
János elárulja, hogy a konditeremben is a változatosságra törekszik, nincs kedvenc gépe, váltogatja a gyakorlatokat is. Amatőrként vágott bele az edzésbe, ám, hogy profin tudja felépíteni a gyakorlatok sorrendjét és milyenségét, profitól kért tanácsot.

- Sokféle sportot kipróbáltam már - folytatja János. - Teniszeztem, fociztam, most éppen falteniszezek. Mivel volt már teniszes múltam, ezért nem okozott gondot hozzászokni a fedett pályás játékhoz. A célkitűzésem az, hogy körbefussam a Balatont, valamint szeretném kipróbálni a triatlont is. Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok. Szerintem az alapokat fiatal korban kell lerakni, felnőttként már nehéz nekiállni bárminek is. Nem értek egyet azokkal, akik azt hangoztatják, hogy ők szívesen sportolnának, de nincs rá idejük. Ha arra van idő, hogy leüljünk órákra a tévé elé, akkor arra is van, hogy felhúzzunk egy sportcipőt, s elmenjünk futni. Mert a mozgáshoz nem is kell más. Nekem mindig bent van az autómban az edzőcuccom. Így bárhová megyek az országba, mindenhol tudok futni. Nemrég Keszthelyen dolgoztam, s munka utána felvettem a futócipőm és melegítőm, s elmentem futni. Nagyon jó érzés volt így kikapcsolódni.

Van úgy, hogy János hajnali négy órakor kel, elmegy futni, majd dolgozik, s utána még lemegy edzeni a konditerembe is. Nem tévézik, számára a sport egyenlő a kikapcsolódással.

- A fizikai megterhelés jó hatással van a lelkünkre - emeli ki János. - Ha problémám van, akkor mindig elmegyek sportolni. Évek óta nem voltam beteg, ha pedig sérülés ér, arról nem veszek tudomást. Természetesen tartok pihenőnapokat, az sem jó, ha az ember túledzi magát. Az biztos, hogy amíg élek és lélegzem, addig sportolni fogok. Ez már igazi függőség. Ami másnak a játékgép vagy a dohányzás, az nálam a sport. Szerintem embert próbáló egy hosszabb szünet után az újrakezdés. Ehhez az embernek minden testi és lelki erejét össze kell szednie. Nekem nagyon sokat segítettek a barátaim és az édesanyám.

HEGYI ÉS  SIVATAGI ÁLOMFUTÁS

Kocsis Jánost egyre jobban foglalkoztatja a hegyi futás gondolata. Azt mondja, szeretné kipróbálni magát négy-ötezer méter magasságban. Valamint hallott arról, hogy létezik a sivatagi futás is. Negyven fokban 150 kilométert kell a versenyzőknek megtenniük. Nem vihetnek magukkal italt a futásra, viszont vannak olyan pontok, ahol kapnak folyadékot a futók. Ezen kívül van náluk egy jelzőkészülék is, így, ha orvosra van szükségük, akkor azonnal ott terem a segítség. Kocsis János nagyon szeret futni, ideje nagy részét  a természetben tölti. Ám nemcsak a futás  szerelmese, konditerembe is jár, falteniszezni is szeret. Edzésterv szerint dolgozik, van, amikor öt, húsz  de van, amikor harminc  kilométer fut. Adott héttől függ éppen, hogy melyik edzésterv szerint dolgozik