Játszótéri rémtörténet (Apanapló)

Így aztán, amikor apával elmegy a játszótérre, az abból áll, hogy a gyermek előre-hátra billegve, eszeveszett sebességre gyorsítja a járgányt, apa meg nem győz iramot tartani vele. Így érnek el a játszótérig, ahol apa reményei ellenére a gyerkőc nem a hintában ülés monoton, ám fáradt családfők számára mégis rendkívül kellemes tevékenységét választja. Nem bizony: le sem száll a négykerekűről, hajtja körbe, árkon-bokron, bukkanón-huppanón át. A legutóbb azonban valami nagy hiba csúszott a számításba: apa csak anynyit látott – nem volt messzebb fél méternél –, hogy Marci feje előrebukik a kormányon át, s egy nagyot koppan az aszfalton.

Marci azonnal éktelen sírásban tör ki, apa azonnal felveszi, s közben ingét is összefogja a gyerek szájából ömlő vér. A játszótéri anyukák és gyerekek a baleset helyszínére gyűlnek, sorra adják a papírzsebkendőt, amelyek egyre csak pirosabbak és pirosabbak... Apa megpróbálja felmérni a sérülést: egy pici darab sajnos letörött a gyerkőc fogából, s fölötte az ínye vérzik rendesen... Két nappal később Marci már nem is emlékszik a játszótéri rémtörténetre, apa és anya viszont úgy dönt, egy időre eldugja a bajkeverő kismotort a kocsi csomagtartójába. A rejtekhely azonban nem jó választás, ahogy a vásárlás után apa kipakol a kocsiból, a gyerkőc nagy üdvrivalgásban tör ki: a csomagtartó bal felén, egy kabát alól kipiroslik a motor kereke. Tíz másodperccel később a gyerek már száguld a négykerekűn, apa meg egy nagyot sóhajt: milyen jó volt régen a mini- Lada, azzal legalább nem lehetett orra esni!