Újra életet lehelnek a faluba

"Félünk, hogy az egész olyan, mint egy kis Csernobil"

- Egy külföldi rádiócsatornát hallgatva arra lettem figyelmes, hogy ott nem is vörös, hanem mérgező iszapnak hívják, ami a falura zúdult. Valószínűleg így van, hiszen már a hangom is elment, és akik ott dolgoznak, azok is panaszkodnak a torokfájdalmakra. Nem lehet tudni, hogy hosszú távon milyen hatással lesz az egészségünkre az iszap. Félünk, olyan az egész, mint egy kis Csernobil - fogalmaz Mari, aki az üveggyári szállón lakott ebben az egy hétben.

Azt kéri, feltétlenül írjam le, hogy mennyire hálás mindenkinek, a mentőktől a névtelenül segítő vidéki emberekig, hogy figyeltek rájuk. Mindig kedvesen szóltak hozzájuk, pedig a falubeliek sokszor türelmetlenek voltak, hiszen az idegeiket sem kímélte a katasztrófa. Hozzáfűzi még, hogy jó életük volt a faluban a katasztrófa előtt, jó volt a közösség. Most pedig összezavarodott minden.  Most tartok ott, hogy bármikor képes vagyok sírva fakadni. Újra kell értékelnie az embernek az életét. Azt az életet, amelynek örülhetünk, hogy megmaradt - mondta Mari. 

KEREKEGYHÁZÁN A Magyarok Szövetsége ajánlott ingyenes lakhatást és ellátást fél évre Vígh Jánoséknak, akik egyben nagyszülők és szülők is. Felnőtt fiuk, János is velük van, és az édesapa első házasságából született lányának kisgyermekeit is ők nevelik egy éves koruk óta. A szülők nem érdeklődnek a kisiskolás Anasztázia és Sanyika iránt, pedig életrevaló, értelmes, jól nevelt gyerekek.

Elsők között siettek nagy szatyrokkal megpakolva, hogy felesleges darabjaikat odaadhassák a még náluk is jobban rászorulóknak. Mert az ő házukat szerencsére nem érte el az iszap. A gyerekek sajnálják, hogy kis társuk testvére is az áldozatok között van. Annak sem örülnek, hogy most el kell menniük a faluból, távol lesznek a barátaiktól, mert az egészségük miatt nem maradhatnak. Ugyanis bár nem látszik rajtuk, Sanyikát a szivével műtötték, és a nagyapa is szívbeteg.

Örülnek azonban, hogy ők megmenekültek. Kerekegyháza után szeretnének majd közelebb költözni, de nem Kolontár környékére, inkább Veszprém felé. A gyerekek élete egyébként nem sokon múlt azon az emlékezetes hétfői napon, október 4-én. Anasztázia tanulószobás, ezért ő mindig tovább maradt az iskolában, mint Sanyika. Aznap azonban furcsa érzése volt, maga sem tudja, hogy milyen. Azt mondta a tanító néninek, hogy szeretne hazamenni a testvérével. Elengedték.

A két gyerek alig távolodott el az iskolától ötven méternyire, mire az intézménynél már folyt az iszapos víz. Ahogy minderre visszaemlékeznek, nagyanyjuk rögtön mondja, hogy hála Istennek, nem lett semmi bajuk a kicsiknek. A nagyapa pedig arról beszél, hogy soha nem kért senkitől alamizsnát, mindent előteremtettek a gyerekek, unokák felneveléséhez. Éppen ezért furcsa most, hogy mások segítségére szorulnak. Még nem tudja hogyan, de biztosan meghálálja majd a kerekegyháziaknak, hogy melléjük állnak.

ELDÓZEROLNAK nyolc házat Kolontáron, a nap végére végeznek is a munkával, mondta lapunknak Dobson Tibor kárfelszámolási szóvivő pénteken reggel. A nyolc ingatlan elbontására  azért van szükség, mert az újonnan megépített védőgát, árvízvédelmi műként is szolgál, s ha a Torna kiöntene, ezek a házak visszaduzzasztanák a vizet a település felé, más házakat sodorva veszélybe. Később további házak elbontására is  szükség lesz Kolontáron, de ezekről még egyeztetéseket folytatnak - mondta a szóvivő. A Torna-patakon túl ugyanis még 25 ház vált lakhatatlanná, de ezek bontására még nem adott ki engedélyt Devecser jegyzője.

A most elbontott házak lakóinak lehetővé tették, hogy személyes tárgyaikat magukhoz vegyék, mielőtt régi otthonaik a földdel lesznek egyenlővé. Sok mindent nem tudtak magukkal vinni, mivel az iszap szinte mindent tönkretett. A bontás előtt a szakemberek dokumentálták az utolsó állapotokat, mindent lefotóztak, hogy később a kártalanítás és a biztosítási eljárás zökkenőmentes legyen.


ÚJRAINDULT A TERMELÉS pénteken késő délután az ajkai timföldgyárban, tudta meg lapunk Petróczi Tímeától, Bakondi György kormánybiztos szóvivőjétől. A technológiai folyamatok elkezdődtek, az erőmű gőzt szolgáltat, teljes felfutáshoz maximum négy napra van szükség, közölte. A kormánybiztos által kinevezett felügyelők és a MAL vezetése egész nap tárgyalásokat folytatott bizonyos adatok egyeztetéséről.

A MAL Zrt-hez tartozó ajkai timföldgyárban  egy napra sem állt meg az élet. Az úgynevezett keringetőrendszert üzemeltetni kell, hogy a termelés bármikor indítható legyen, ehhez szakemberekre van szükség. A  MAL száz dolgozója segít naponta az iszap eltakarításában Kolontáron és Devecserben, az adminisztráció pedig iratokat ad át a szakértőknek.

HAZAKÖLTÖZTEK Pénteken délben három autóbusz várta a Kolontárról egy héttel ezelőtt kitelepítetteket, hogy hazaszállítsanak mindenkit. Ide érkeztek azok is, akik a városban családoknál kaptak szállást. Korcsmáros Györgyné, Mari és unokája, Hanisch Orsolya együtt várták az autóbuszt az ajkai sportcsarnok előtt, hogy hazamehessenek végre. Azt mondják, nincs más választásuk, mint visszatérni a faluba, pedig tartanak a légszennyezéstől, az illetékeseknek nem sikerült igazán megnyugtatni őket.

- Nehéz kimondani, hogy nem szívesen lakunk már Kolontáron, mert bármi történt is, az ember szíve csak ott van, minden emlék oda köt bennünket. Egyik pillanatról a másikra teljesen felfordult az életünk. Minden olyan hirtelen jött, nem lehetett felkészülni rá. Bár nem a faluban születtem, mégis oda valónak érzem már magam. Szorongató érzés lesz, hogy a ruhákat nem szabad majd kiteregetni, a gyümölcsfákról nem ehetjük meg a termést.

Dossziénk az iszapkatasztrófáról