Utcanév-botrány – Egymásnak estek a felsőörsiek

Szabó Balázs felsőörsi polgármester higgadt hangvételű beszámolójával kezdődő közmeghallgatás csúfos véget ért. A szép számban megjelenő polgárok fegyelmezetten végighallgatták a település idei fejlesztési eredményeiről szóló szabatosan megfogalmazott polgármesteri beszámolót, és a jövő évi tervekre vonatkozó önkormányzati elképzeléseket. A levegőben lógott viszont a települést hetek óta foglalkoztató kérdés, amely két táborba osztotta a lakókat és – ahogyan várható volt –, az első ezzel kapcsolatos kérdés bombarobbanásként ható vitát váltott ki.

Az Úttörő utca átkereszteléséről idén májusban interneten és kérdőíveken is kikérték a lakók véleményét, és miután a többség nemmel szavazott, a testület is meghozta a nemleges döntését. Ezzel szemben e hó 14-én, az önkormányzat – a felsőörsi Római Katolikus Egyházközség kérelmét figyelemben véve – módosította korábbi döntését és kész tények elé állította az utca lakóit: az erről szóló önkormányzati tájékoztató már a Körmendy prépost utcai címükre érkezett.

Amit az érintettek nagyon nehezményeztek, sőt kikértek maguknak, és közölték roppant költséges és időigényes az összes hivatalos irat módosítása, mire az ellentábor – közöttük Vass Csaba képviselővel, a közgyűlés legvehemensebb tagjával – kommunista, bolsevista bandának minősítette őket. A szemben álló felek hangos ordítozás közepette mondtak véleményt egymás múltjáról, családjáról, felmenőiről és leszármazottjaikról, majd a fiatal polgármester jobb híján berekesztette a közmeghallgatást.

A "közterület névváltoztatásáról" november 29-i dátummal kaptak a lakók értesítést. Tudatta velük a jegyző, mi a teendőjük és miben áll segítségükre az önkormányzat. De ez egyáltalán nem nyugtatta meg őket, sőt, éppen ennek a levélnek alapján tudatosodott bennük mi mindent kell elintézniük ahhoz, hogy "elköltözzenek" az Úttörő utcából. Kaptak egy meghatalmazási mintát is, mellyel az önkormányzatra átruházhatnak némi elintézni valót.

Nézzük, mit nehezményeznek a lakók: először is új lakcímkártyára lesz szükségük, tájékoztatniuk kell a közműszolgáltatókat az ezzel járó összes macerával, gyes, gyed, családi pótlék, bankkártyák, számlák, biztosító, forgalmi engedély, cégbíróság – hát ezt kifogásolták a lakók, s nem csak az anyagiak miatt. Többen hangoztatták, nem hagyhatják el a munkahelyüket, hogy a hivatalokat járják, nem tartanak igényt az önkormányzat segítségére, személyiségi és állampolgári jogaikra hivatkoztak, emlegették a demokráciát is, elejében némi csendes indulattal, de Vass Csaba képviselő beszólása kiütötte a biztosítékot.

A képviselő felpattanva a székéről bolsevikozta a társaságot, ordítva ecsetelvén ki és mikor lehetett kommunista vöröskendős úttörő, vagy ha ők nem is, akkor minimum a szüleik, tartótiszteket, spicliket és a kommunista diktatúra egyéb fajzatait vélte fellelni az ellenfél táborában, közölte jól tudja ki szavazott rá, s ki nem, hadonászva követelte a diktatúra írmagjának kiirtását. Az ellentábort sem kellett félteni, volt, aki az úttörő főnév etimológiájával kísérelte meg alátámasztani a régi utcanévhez való ragaszkodását, nem sok eredménnyel, mások a képviselő múltját ecsetelték, többen is tudni vélték, hogy "a templomba járók" közül ki léptette meg a perselypénzt. És nevén is nevezték.

Előkerült Marx, Sztálin és a kommunista ifjúság, sőt a korábbi polgármester vélt vagy valós bűnei is, hangoskodás, személyeskedés. Az ifjú polgármester feltűnően tanácstalan volt a zűrzavarban, erőtlenül hivatkozott az önkényuralmi jelképek használatának tilalmára, a készülő törvénytervezetet emlegette, amely majd igazolja a testületi döntést, de ekkor már senki senkit nem hallgatott meg, már nem erről volt szó, s az utca új elnevezéséről sem, hanem az ősrégi temetetlen sérelmekről, és a felsőörsi lakók egymásnak feszülő indulatairól.

Körmendy József (1911–2005) prépost, egykori veszprémi püspöki levéltárigazgató születésének századik évfordulóját készülnek megünnepelni Felsőörsön (is). Úgy tartják, hogy az ezeresztendős egyházmegyét senki nem ismerte jobban nála. Kutatott, publikált, és segítette a fiatal levéltáros nemzedékeket eligazodni az egyházi levéltár kincsei között. Harminc éven át, 1991-ig volt plébános Felsőörsön. Élete fő művének tartotta az ősi prépostsági templom sok évig tartó felújítási munkáinak irányítását.