Ismét zajos sikert aratott a csopaki asszonyfarsang

A református asszonyok 2000-ben rendeztek először mulatságot a Gyülekezeti Házban, rá három évre csatlakoztak hozzájuk a NABE-s hölgyek. Az egyre sikeresebb rendezvényt 2004-től már a kultúrházban rendezték meg. Temesvári Pelbárt még a 15. században írt a dunántúli falvak asszonyainak ilyen szokásáról. A fehérnépek összejövetelére a férfiak nem mehettek be. Az asszonyoknak az év folyamán az egyetlen alkalmat jelentette, amikor a munkát pár órára, esetleg egy napra, éjszakára megszakítva, mulatozással, tánccal, vigalommal töltöttek el. Az összejövetel színhelye rendszerint valakinek a háza, pincéje volt.

A Tislér lelkész házaspár 1970-ben költözött Csopakra, akkor elmesélték nekik, hogy a húszas években, milyen színdarabokat adtak elő a falusi emberek. Akócsi Katalin ezeket és a falusi komédiákat összegyűjtötte tizennyolc év alatt, de az utóbbi időkben egyre inkább belekeveredtek a polgári történetek és komédiák is.

A református asszonykör tagjai bemutatták Nóti Károly Majd a Jegenye és a Lélekidomár bohózatait, ezt követően pedig Móricz Zsigmond Kvitt című falusi vígjátékának előadásával fokozták a hangulatot. Közben verseket adtak elő Heltai Jenőtől és Arany Jánostól. A Nők a Balatonért Egyesület csopaki csoportja vidám versekkel debütált, majd az Egyszer egy királyfi dramatizált népi játékkal léptek színre, segítségükre volt Steinhausz Gergő hetedikes tanuló, aki furulyán kísérte az eseményt.

Végül közös mulatozásba kezdtek az asszonyok, a tánckoreográfiát Bácsi Gabriella tanította be nekik. A közönség együtt énekelt a szereplőkkel és vastapssal jutalmazta a felejthetetlen vasárnap délutánt. A szeretetvendégséghez a Mandulavirág Óvoda fánkkal, pogácsával és szendvicsekkel, míg a helyi asszonyok ízletes süteményekkel járultak hozzá. Természetesen a csopaki olaszrizling is előkerült a helyi borászok adományaiból, hogy a baráti beszélgetés még oldottabb legyen. Vidám tombolasorsolás zárta a mulatságot.