Tapolcai kézművesek együtt nyitottak galériát

Az Életfa Kézműves Galéria a hagyományokon alapul. Hiszen, ahogy azt a megnyitón Hangodi László történész is elmondta, a városban vannak hagyományai mindannak, amit az alkotók képviselnek. A galériát létrehozók célja pedig a hagyományokat őrizni és tovább adni, valamint teret adni a kézműveseknek, művészeknek, hogy széles körben megismertessék munkáikat. Alkotásaikkal a múlt egy-egy darabját igyekeznek átmenteni a jövőbe.

Az Életfa galériában Füstös Zsuzsi, Zentai Anna és Zavaczkiné Fehér Éva. Fotó: Szám Dorottya

Az elkészült alkotásokat és magát a munka folyamatát is láthatják a galériába betérők, ugyanis az alkotók gyakran a műhelyben dolgoznak. A látványműhelyben elsősorban a szövéssel ismerkedhetnek meg a látogatók, de a későbbiekben alkalomszerűen mindannyian bemutatják mesterségüket. A csoport tagjai régóta ismerősök, barátok, az összefogás lehetőségét régóta keresték, hogy mesterségeik eztán is élők legyenek. Ahogy egyikőjük, Füstös Zsuzsi mondta, Zentai Annával régóta közös élmuk volt a galéria létrehozása. A város pedig melléjük állt, egy központi üres üzlethelyiséget biztosított számukra az önkormányzat a rezsi fizetése ellenében. Anna szerint a gyökerekhez vissza kell nyúlnunk, hiszen olyan időt élünk most. Aztán erre lehet majd alapozni. Az életfa szó a galéria nevében szimbólum is egyben, magában foglalja mindazt, amit ők csinálnak. Összekapcsolja a múltat a jövővel, a föld alatti világot a föld fölöttivel. Drei Kata gyöngyékszerekkel, Füstös Zsuzsi gyöngy-kristály ég-szerekkel, Külkey Erika bőr ékszerekkel, Lengyel János pirografikai képekkel, Mészáros Róza egyedi képeslapokkal, Páhi Károlyné rongyszőnyegekkel, Tóth Rajmund bőrmíves használati tárgyakkal, Zentai Anna szőttesekkel járult hozzá a tárlathoz. A magyarság megélése, a hagyományok ápolása, az ősök tisztelete közös bennük. Ezért nyúltak vissza a régi technikákhoz, az ősi motívumvilághoz, és tették ezt a saját személyiségükön keresztül élővé. Alkotásaik megfelelnek a mai kor követelményeinek: hordhatóak, használhatóak, és ami a legfontosabb: szeretettel készültek.

Az alkotók jó kapcsolatot ápolnak a városban élő társművészekkel, sőt, terveik szerint például író-olvasó találkozókon be is mutatnák őket alkalmanként.