Spanyol erődemonstráció, Japán bravúr

– Előzetesen nekem sem fordult meg a fejemben, hogy a japánok kettő–egy arányban felülmúlják az erős játékoskerettel rendelkező németeket: a második félidőben megfordítják az állást, és ezzel a torna egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatják. A németeknek a vezetésük után több lehetőségük is volt újabb gólok szerzésére, ám mert a helyzeteik kimaradtak – a japán kapus mindent hárított –, nagy árat fizettek, a mind veszélyesebb ellenfél kihasználta a védelmi hibáikat. A vereségük dacára sosem szabad leírni, vagy lebecsülni a Nationalelfet, akik ha kell, úgy mennek, mint a gépek. Most is olyan minőséget képviselnek, hogy a torna legjobb csapatai közé tartoznak, vagyis az első forduló eredményeiből nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Ezzel együtt a folytatásban roppant nehéz dolguk lesz, vasárnap ugyanis azzal a spanyolokkal néznek majd farkasszemet, akik a Costa Rica-iaknak a nyitányon hét gólt rámoltak be. Bevallom, nem tennék fel nagy összeget Thomas Müllerék hétvégi diadalára. A hispánok erődemonstrációt tartva igazolták, hogy a végső sikerre esélyes gárdák közé tartoznak. Irányították a mérkőzést és óriási mezőnyfölényben futballoztak, egy pillanatig sem nyomasztotta őket az esélyesség terhe. Megvalósították a szakmai stábjuk elképzeléseit és a németekkel ellentétben gólra váltották az előttük adódott szituációkat. Az újjászervezett, fiatal tehetségeket felvonultató együttesük az élvezetes összecsapáson más kategóriát képviselt az ellenfélnél. Nem gondolnám, hogy a csoport második körében ilyen gálák és kiütések lennének, a német-spanyol rangadóról már ejtettem szót, ha pedig a japánok ismét nyernek, minden bizonnyal továbbjutásnak örülhetnek.

Egyébiránt gyermekkorom óta a franciáknak és az olaszoknak szurkolok, ám mivel az utóbbiak lemaradtak a katari eseményről, leginkább az előbbiek győzelmének örülnék.