A kétkezi munka leértékelődött

Aki a szakképzésben dolgozik, a munkája gyümölcse csak 10-15 év múlva jelentkezik. Tisztában van ezzel Varga István is, aki az Oktker-Nodus Kiadó Kft. ügyvezető igazgatójaként két oldalról is rálát a folyamatokra. Egyrészt a VOSZ regionális szakképzési koordinátoraként segítette az átalakítást, másrészt képzőszerv egyik tulajdonosaként maga is piaci szereplő. Erőfeszítéseit az Év vállalkozója 2012 díjjal ismerték el. 

A 2012. november 1-ig működő Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság mellett volt egy konzorciumi tanács, abban tevékenykedett szakértőként, a tanács számára készítettek anyagokat. Munkájukat jellemzi, hogy javaslataikat az RFKB döntő részben elfogadta.

Sajnos azt tapasztalta, hogy a kétkezi munka becsülete leértékelődött. Sok szülő a gyerek képességeinek figyelmen kívül hagyásával erőlteti a tanulást. Úgy tűnik, az utóbbi években gyökeret vert: „tanulj fiam, hogy ne kelljen dolgoznod!”. Szerinte az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a technológiaváltásnak köszönhetően átalakultak a munkakörülmények. A fizikai munka ma már nem azt jelenti, hogy valaki nyakig olajos lesz!

Varga István, az Év vállalkozója: - A gazdaság akkor tud előbbre lépni, ha a termelő ágazatokban megfelelő szakemberek dolgoznak (Fotó: Penovác Károly)

Az RFKB legfontosabb célkitűzése a munkaerő-piaci igényekhez igazított szakképzés. Csakhogy hiába tudják, bizonyos fizikai szakmákban hiány van, hiába van rá keretszám, ha nincs elég jelentkező. Amit az oktatásirányítás, illetve a szakképzésszervezés tudott, megtette. Tíz szakmát ösztöndíjjal próbáltak vonzóvá tenni. Az idő sürget, hiszen már van pár olyan szakma, ahol jó szakemberek csak nagyítóval találhatóak.

Az Oktker-Nodus Kiadó Kft. hallgatóinak jelentős része fizetős tanfolyamra jár, ezért olyan képzéseket indítanak, amire van igény, nem mindig olyat, mivel biztos az elhelyezkedés. Azt azonban elmondják a hallgatóiknak, mi az, amit ők jónak tartanának. De aki fizet, az diktál! Kissé skizofrén állapot ez, ismerte el. A munkaügyi központ megrendelésére viszont csak olyan területen képeznek szakembereket, ahol hiány mutatkozik.  Jó példa a most végzett két csoport gyakorló ápoló , akiket az ajkai, veszprémi és pápai kórház alkalmaz.

A vállalkozás öt saját tantermében 137 férőhely van, egyszerre ötven embert tudnak számítógéphez ültetni. Nem csak Veszprémben, hanem országosan is dolgoznak, nincs olyan megye, ahol már ne lett volna képzésük. Igény szerint évente 12-15-féle OKJ-s képzést indítanak, ezeken 200-250-en szereznek szakképesítést. Az akkreditált továbbképzéseiken, tréningjeiken évente több mint 2.000 ember vesz részt. 

Varga István szerint kényszerhelyzetben vagyunk, a gazdaság akkor tud előbbre lépni, ha a termelő ágazatokban lesznek megfelelő szakemberek. Ha ezeket a szakképzés biztosítani tudja, csak akkor növekednek a termelő beruházások. Ha a szakképzés átalakítása sikertelen marad, annak az egész gazdaság a vesztese lesz, ezért muszáj megcsinálni.

A szülőn múlik

Amikor a munkanélküliség tíz százalék körül mozog, a szakmunkásképzőből kikerülő gyerek jobb eséllyel találhat munkát, mint az érettségizett. És ha a szakmai tevékenységet nem minimálbérrel ismerik el, azzal vonzóvá lehet tenni a pályát. Varga István szerint a szakképzés helyzetének javításához elsőként a szülőket kell megnyerni, mert egy 14 éves gyermek esetében általában ők döntenek. Remélhető, előbb-utóbb ráébrednek, hogy a gyenge középiskolai teljesítmény helyett többet ér, ha a gyerek olyan szakmát szerez, amiben eredményeket tud elérni. De erőszakkal nem lehet a gyerekeket a szakmunkásképzőkbe vinni. Szemléletváltásra van szükség, ami hosszú folyamat.