A britek és az unió

Nehezen érthető például, hogy bár a szigetország meghatározó tagja az Európai Uniónak, mégsem vezették be a közös pénznemet, az eurót. Aztán az is, ahogyan távol tartják magukat a központi irányítástól, és nem hatja meg őket az egységesnek feltételezett monetáris irányvonal sem.

De mit is akar az Európai Unió Nagy-Britanniával és fordítva? Attól tartok, hogy még maguk sem tudják pontosan. Legalábbis ez derült ki Angela Merkel kancellár tegnapi londoni látogatásából. A német kormányfő David Cameron brit miniszterelnök meghívására vett részt a parlament két házának együttes ülésén, munkaebéden vitatták meg a nyitott kérdéseket, majd teázás következett a királynővel. Bizonyára szó esett az unió reformjáról, amelynek során a britek megpróbálják a saját szájuk íze szerint újratárgyalni és átalakítani a szerződéseket. Az unió pedig nem akarja elengedni a britek kezét, ezért valószínűleg el fog menni a kompromisszumok végső határáig. Ám akkor még ott van a brit választópolgároknak tett ígéret, hogy 2017 előtt népszavazást tarthatnak az uniós tagságról. Félő, hogy a britek többsége a kilépés mellett fog dönteni. Akkor pedig egy olyan nagyhatalom távozik piacával együtt az unióból, amely akár el is döntheti a mesterséges szövetség további sorsát, létét. Mert igaz, hogy különállók, hűvös távolságtartók, hagyománytisztelők, de munkaerő-piacuk, gazdasági versenyképességük, fogyasztási potenciáljuk ma is meghatározza az unió fontosabb törekvéseit, folyamatait. Ha kiválásuk bekövetkezik, szinte mindent újra kell gondolni.