Halászni pedig muszáj

A közelmúltban fogadták el a Halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvényt, amely a természetes vizeken nagyobb horgászati szerepvállaláshoz kíván teret adni, így akár a Balaton is horgászkezelésbe kerülhet.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit (BHN) Zrt. a 2009-es megalapítása óta stratégiájában hordozza a horgászat és a horgászturizmus érdekeinek prioritását. Amikor valaki az új törvényben halászat ellenes passzusokat vél felfedezni, az nem a Balatonra vonatkozik. Inkább arról szól, bár minden halászat lenne olyan, mint amilyen a Balatonon zajlik. Az új halgazdálkodási törvény szerkezetét kicsit a Balaton működésére szabták, az a terület lett példa és minta, ahol a horgászigényeket figyelembe vevő szakmai vezetés működik, mondta Füstös Gábor vezérigazgató.

Kifejtette, a törvény jól láthatóan három halászati területet különít el: a rekreációs-, a kereskedelmi célú-, valamint az ökológiai célú halászatot. Szerinte a törvény elsősorban a kereskedelmi halászatot szabályozza, a Balatonra pedig az ökológiai halászat a jellemző.

A BHN évi 200-250 tonna halat vesz ki a tóból. Ennek a jelentős része, körülbelül 150 tonna a busa, ami a Balaton ökológiai rendszerét hivatott szolgálni. Az angolna kifogása abból a szempontból kereskedelmi halászatnak minősülhet, hogy legalább nem ráfizetés van rajta, de a halászatuknak nem ez a fő szempontja. Ez sok év átlagában 10-15 tonnás mennyiség. A keszeg 60-80 tonnás mennyiség. Ezen felül vannak a méretkorlátozással védett halfajok (mint például a süllő, a ponty), amik évi tíz tonna alatt maradnak.

A magyar pecás nem a meglévő faj szortiment szerint veszi ki a Balatonból a halat, hanem szinte kizárólag méretkorlátozással védett halat (főként pontyot, valamint kisebb részben süllőt) fog. A Balaton jellemzően keszeges, süllős víz. A süllőt és a pontyot a horgász leszabályozza, de mindez együttesen hozzájárul ahhoz, hogy keszegtöbblet alakuljon ki. A horgászat állománytorzító hatását pedig halászattal kell ellensúlyozni.

Ennél sokkal sarkalatosabb a busa helyzete. A tihanyi Limnológia Intézet pillanatnyilag hatályos becslése szerint 3-5 ezer tonnára tehető a balatoni busa mennyisége. Ez több évtizedre is munkát adhat a halászoknak! Majd 30 éve nem telepítik, mégis jelen van a tóban, aminek két oka lehet: leívik, vagy a befolyókon keresztül bekerül.

A tulajdonosi jogokat gyakorló Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal közösen azzal a kéréssel fordultak a minisztérium felé, hogy a busát szép lassan vezessék ki a tó környéki halgazdaságokból. Ha ebben a helyzetben sem kezd csökkeni a busaállomány, akkor szembe kell nézni azzal, hogy a Balatonban megtalálta a szaporodás feltételeit.

Lehetne-e horgászkezelésbe adni a Balatont? – kérdeztük a vezérigazgatót. Jelezte, a horgászbefolyás a Balatonon már most jelentős. Süllőívás idején a vontatott hálót azonnal leparancsolták a vízről, az ívás törzsidejében – két hétig – az állított hálóval sem dolgoztak. Nyáron, amikor a legerősebb a szezon, önmérsékletet tanúsítanak, leáll a halászat. A horgászérdekek miatt maximálisan megnyirbálták a halászati tevékenységet. Leszögezte, teljesen mindegy, ki gazdálkodik a tavon, a busa miatt ma a Balatonnak van szüksége arra, hogy halásszanak benne!

 

---

Füstös Gábor szerint Halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény az alapelveket rögzíti. Tulajdonképpen keretjogszabály született, ami nagyon sok kérdést nyitva hagyott. A törvény a végrehajtási rendelet megalkotása nélkül nem értékelhető. A törvény végén 33 pontban kapott felhatalmazást a miniszter arra, hogy a milyen témaköröknek kell a végrehajtási rendeletben szerepelnie. Mint tudjuk, az ördög a részletekben lakozik. Amikor megszületik a végrehajtási rendelet, akkor lehet konkrétan és pontosan értékelni, milyen gyakorlati hatással lesz a halgazdálkodásra, a halászatra, horgászatra.