A semmeringi zarándoktemplomban gyógyforrás csordogál, a látvány lenyűgöző

Alsó-Ausztria hegyei és völgyei között utazva könnyen támad olyan érzésünk, hogy a szomszéd kertje zöldebb. Ehhez az impresszióhoz a természeti adottságok mellett az itt élők környezettudatossága is bőven hozzájárul. Európa első magashegyi vasútjának kiépítésével a Semmering-hágó körzetében már a császárkorban kialakult a pihenőparadicsom és kirándulózóna. Ezt az alpesi térséget manapság sok magyar főként hófehérben, télidőben kedveli a népszerűvé vált síterepe miatt, bár a hegyvidéki környezet szeptemberben is sok látogatót vonz.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] A Zauberberg síközpontból (fent) egyedülálló kilátás nyílik a Semmering–Rax–Schneeberg terület hegyeire. Fotók: Tóth Sándor, Balla Márta[/caption]

A közös történelmen kívül Ausztriában ma is könnyen bukkanunk olyan szálakra, amelyek összekötik országainkat. Szó szerint ilyen a Mária-út, amely Mariazellből vezet át hazánkon egészen Csíksomlyóig. A zarándokút egyik ausztriai állomása Maria Schutz (Mária Oltalma), vagy ahogyan nevezik még, Semmering ékszerdoboza. Kéttornyú barokk stílusú temploma 1738-ban épült, egy csodatevő, gyógyító forrás fölé, amely ma közvetlenül a szentély mögött csordogál. Az évszázadok során tűzvész és földrengés egyaránt sújtotta a gazdagon aranyozott oltárokkal és kegyszobrokkal rendelkező zarándoktemplomot. Történetének egyik legkiemelkedőbb dátuma 1925, amikor Pfiff bíboros, bécsi érsek a passiós rendnek adományozta, és rendházat építettek hozzá. Azóta élnek falai között szerzetesek, akik napi egyórás imával adóznak Jézus Krisztus szenvedéstörténetének.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Az UNESCO a kulturális világ-örökség rangjára emelte a Semmeringi vasutat (balra)[/caption]

Maria Schutz csodatevő forrása mellett híres ízletes fánkjáról. A közeli éttermekben, illetve a fánkárusoknál mindig lehet óriás fánkot vásárolni. Amíg a habkönnyű harapnivalót – klosterkrapfen/kolostorfánk – egy kávé kíséretében elfogyasszuk a szálloda teraszán, gyönyörködhetünk az elénk táruló látványban, amelyet a Schottwien-völgyhíd ural. A kecses építményt 1989-ben nyitották meg, a vele egyező nevű mezőváros felett ível át 130 méter magasban, hosszúsága 682 méter, egyike a leghosszabb osztrák betongerenda hidaknak.

Mesterien megépített hidak, akár kétszintes viaduktok, alagutak és hangulatos vasútállomások – régebbiek és modernebbek – fogadnak bennünket, ha Alsó-Ausztria nevezetessége, a semmeringi vasút egy szakaszát beutazzuk. Az UNESCO kulturális világörökségi listáján 1998 óta szereplő vasút 1848–1854 között épült. A Semmering-hágó térségében haladó, ma már teljesen villamosított, 41 kilométeres vasútvonallal nehezen járható alpesi terepviszonyokat és jelentős szintkülönbségeket hidalt át megálmodója és kivitelezője Carl Ritter von Ghega (1802– 1860), akit lovaggá ütöttek érdemei elismeréseként. A mérnöklovag a magashegyi vasúttal együtt jelentős tájépítészeti alkotást hozott létre 14 alagúttal, 16 viadukttal – közülük több kétszintes –, 100 kő- és 11 vashíddal. Az időtálló értéket ismerte el az UNESCO, amikor a kulturális világ-örökség rangjára emelte a vasutat. Ennek reprezentatív emlékhelyét a semmeringi pályaudvaron alakították ki a tervező emlékművével együtt.