Nálunk járt Lendvai Zoltán, a gördeszkás pap

A minap a pápai Szent Anna-plébánia hittantáborában találkoztunk Lendvai Zoltánnal, a népszerű gördeszkás pappal, aki a különféle deszkáival, bemutatóival, velős hitéleti szentenciáival, humorérzékével, közvetlen szeretetet sugárzó egyéniségével lenyűgözte a kicsiket és a nagyobbakat egyaránt. A tizennégy éves kora óta gördeszkázó rédicsi plébános a gyerekek után a Naplóval is elbeszélgetett.

Lendvai Zoltán az esztergomi ferences gimnáziumban járt, s ott látott először gördeszkát. Ugyanakkor ott tört össze benne a régi, klasszikus papkép. Addig úgy képzelte, nem is e világi figurák, hanem elvarázsolt alakok. Tanárai azonban óriási humorérzékkel és bölcsességgel megáldott papok voltak, akik szavára nem lehetett nem odafigyelni.

– Mondták, hogy aki boldog szeretne lenni, kérdezze meg Jézustól, hogy mi a terve vele. Elkezdtem hát én is kérdezgetni: Jézus, mi a terved velem? Ugye nem azt akarod, hogy pap legyek? Mert volt egy lány, akinek udvaroltam, azért így kérdeztem. Aztán egyre jobban hallottam a szívemben a választ: de! – mesélte el mosolyogva papi hivatásának kezdetét.

Pappá végül huszonhat éves korában, 1991-ben szentelték. Már a győri főiskolás évei során kiment a játszóterekre, és egy-egy erőkézenállással kezdte a rendhagyó evangelizációját.

– A reverendámat becsavartam a bokámhoz, majd nyújtott kézzel és lábbal csináltam egy erőkézállást. A kisgyerekek odajöttek tátott szájjal, és kérdezték: te meg ki vagy? Miért vagy itt? Erre elmondtam, hogy én vagyok a pap bácsi, és Jézus küldött. A következő kérdésük az volt: ki az a Jézus? Helyben voltunk, máris lehetett a Megváltóról beszélni – emlékezett vissza.

Az ötvenhárom éves, népszerű lelkipásztor huszonegy éve plébános Rédicsen. Előtte Körmenden volt káplán három évig, szintén három évig pedig Szombathelyen prefektus, kórházlelkész. Mára sajnos a kézállás gondoltára is fáj a válla, pedig valamikor még szaltózni is tudott, illetve menő tornagyakorlatokat a gyűrűn, a korláton.

– Egy idő után hozzá kell szoktatni magunkat a gondolathoz, hogy az ember kopik, és egyre több mindenünk fáj. A gördeszkatudásom napi gyakorlás eredménye. Azért csinálom, mert jól érzem így magam a bőrömben, és sokaknak örömet szerzek vele. Naponta 5–10 percet deszkázok. Van, hogy két szentmise között. Ahogy megyek át egyik templomból a másikba, útközben megállok, és a feszültséget, a gőzt ezzel az egyensúlyművészettel kipárologtatom magamból. A következő szentmisén olyan friss vagyok, mintha akkor keltem volna. Plusz nem fáj a lábam, a hátam, a gerincem, tehát sok előnye van.

Gördeszkái közül az egyik kedvence az utcai nagykerekű. Eszközparkja folyton bővül, időnként megajándékozzák egy-egy darabbal. A hagyományos fajták mellett repertoárjában megtalálható a kétkerekű gördeszkával, illetve a különböző elektromos sportjárművekkel való bemutatózás is. Gördülő tudományát a Jóistennek és az örökölt géneknek tulajdonítja. Egyik nagyapja hetvenévesen még tekebajnokságokat nyert, édesapja országos bajnok volt százméteres futásban.

– A jó géneknek hála olyan lazák az izmaim, hogy én csak keresztvetéssel szoktam bemelegíteni. Egyébként minden pap sportol: lovagolunk a szavakon, úszunk a munkában, néha elvetjük a sulykot. A hálóra (internet) – ami egyébként veszélyesebb, mint a gördeszka – azért merészkedem fel, mert ha az összes gyerek ott lóg, akkor a papnak mint jó pókpapának kell vigyázni a kis pókokra – tréfálkozott.

Az evangelizációt nem mindennapi módon – tulajdonképpen Néri Szent Fülöp és Bosco Szent János példáján át játékosan – megvalósító, a gyerekek figyelmét pillanatok alatt felhívni és jó darabig lekötni képes gördeszkás pap megjegyezte, a játék a leggyorsabb és legmélyebben szántó pedagógiai eszköz. Nagyon sok helyre hívják fellépni, tanítani, azonban a meghívások felének se tud eleget tenni, mert van dolga bőven. Tizenkét Zala megyei település tartozik a plébániájához, jelenleg pedig „pihenésképp” a trianoni békediktátum centenáriumához közeledve Rédicsen Trianon Múzeum megépítésével foglalatoskodik. Mint mondta, itt 4D mozi jelleggel utaztatná a fiatalokat a történelemben. Ehhez már csak szakemberek, illetve a minisztériumból három dolog kell: pénz, pénz és pénz.