Aki ért a lovak nyelvén – Finta Géza díjugratóval beszélgettünk

Mi inspirált arra, hogy lovakkal dolgozz? Mikor kezdtél el velük foglalkozni?

A lovaglást kilencéves koromban kezdtem el és a mai napig aktívan folytatom. Gyerekkoromban nagyapám többször is megengedte, hogy én hajtsam a lovait, valahol itt indult el az állatszeretetem. Egy filmélmény is nagyban befolyásolt: 1965-ben láttam a Tenkes kapitányát a televízióban és elhatároztam, hogy mindenképpen szeretnék ilyen magas szinten megtanulni lovagolni. Ez a vágy pedig kitart a mai napig is, hiába mentem sok mindenen keresztül az évek alatt, ha újrakezdhetném, akkor is ugyanezt csinálnám.

Mi szükséges ahhoz, hogy valaki versenyeken induljon? Te mikor indultál el először?

A lovaglásban van, amit meg lehet tanulni és van amihez tehetség kell. Úgy érzem ez bennem megvolt, ezért is tudtam a versenyzés elkezdése után már másfél évvel már ifi bajnoki címet szerezni. Nagyon jó lehetőségeim voltak, kiválóan belovagolt lovakat álltak akkor rendelkezésemre. Rengeteget tanultam és ráéreztem a tanítás érzésére is, ezért tizenöt éves koromtól már én képeztem ki a lovaimat. Tizennyolc éves koromban lettem válogatott kerettag egészen huszonnyolc éven keresztül, ahol a lovaglás legszebb szakágát, a militaryt űzhettem. Ez egy három irányzatot is egybefoglaló műfaj, amely során a díjlovaglás, a terepverseny és a díjugratás részeket egyetlen lóval kell végigvinni. Gyorsan haladtam, négy csillagig jutottam el nemzetközi szinten.

Voltak mélypontok?

Persze, a pályám során voltak hullámvölgyek és szakadékok is. A nyolcvanas években a pártpolitika miatt nem jutottam ki az olimpiára, a kilencvenes években a legjobb, még csak kilenc éves lovam elpusztult. Többször is újrakezdtem, most nagyon fiatal lovakkal dolgozom és akadt egy rendkívül tehetséges tanítványom is. Amíg az egészségem engedi, szeretnék még a versenyben maradni.

Azért voltak sikerek is, többek között a lótenyésztésben is.

Így van, körülbelül huszonöt évvel ezelőtt fogtam neki a tenyésztésnek, nem sejtve hogy ez egy rögös és nehéz út. Tudni kell, hogy ezzel nem lehet gyors eredményeket elérni. Először szükség van egy megfelelő kancára és neki kell szerezni egy minőségi mént. Ha megszületett a csikó három évig kell nevelni és utána még egy év az alapkiképzés. Mire eljut vele az ember egy komolyabb teljesítményhez eltelik öt-hat év. Szerencsére az utánpótlásban mindig voltak folyamatos évjáratok, emellett figyeltem arra, hogy bizonyos kategóriai színvonalra legyen minimum két lovam. Ennek eredménye az lett, hogy előfordult, hogy egy versenyen az egyik lovammal győztem le a másik.

A büszkeségem csúcspontja amikor egymás után háromszor nyertem el a debreceni vándorserleget. Először csak egy hátassal indultam, a másodszor kettővel, ekkor el is hoztam az első és a második helyet. A feleségemnek pedig annyira tetszett a vándorserleg, hogy kérésére harmadszor is hazahoztam. Örömmel emlékszem ezekre a versenysorozatokra.

Ezek a versenyek önbecsülést, tartást és kellemes sportérzetet adnak az embernek. Szeretek a lovakkal együtt kelni és feküdni, ők határozzák meg az életemet. Nálam a szabadág is versennyel telik. Velük jártam be egész Európát, nekik köszönhetem a sok kellemes élményt, tapasztalatot.

Mikor és miért hagytad abba a militaryt?

Végül 2006-ban hagytam abba a militaryt, mert egyre költségesebbé vált a növekvő regisztrációs és startdíjak miatt. Így most már csak a díjugratással foglalkozom. De ez sem egyszerű, nagyon telített a mezőny, az élvonalban kell ahhoz lenni, hogy némi haszonra is szert tegyünk. Anyagilag ez a sport ráfizetés, igaz vannak olyan éveim, amikor pozitívan jön ki a mérleg.

Volt olyan versenyeredmény, amire nagyon büszke vagy?

Talán a 2006-os magyar bajnoki címet emelném ki. Erre a sikerre nagyon büszke vagyok, azt kívánom, minden sportbarátomnak csengjen a fülében egyszer a magyar himnusz, mert hihetetlen élmény. Azért is örültem ennyire neki, mert korábban másfajta pontozási rendszer volt Magyarországon és hiába voltak a nagyobb kategóriában nekem a legjobb lovaim mégsem sikerült nyernem, csak az ezüstéremig jutottam el. Nemzetközi szinten a Ländliche Európa bajnokságon szerepeltem két ízben, ami egy összetett csapat- illetve egy egyéni verseny. Itt huszonnegyedik lettem. Sikerült két csillagot megszereznem, de balszerencsémre technikai okok miatt a három már nem sikerült. Egyszer egy komoly balesetet szenvedtem a verseny közben, másodszor megszigorították az állategészségügyi szabályokat és terep körben kivettek a versenyből.

Ami talán a legnagyobb elismerés volt, hogy sikerül olyan versenyzőkkel ringbe szállni, akik megalapozták a magyar díjugató sportot. Nem elég, hogy ezekkel az emberekkel kesztyűt húzhattam, de volt, hogy nyertem velük szemben.

Edzéseket is vállalsz. Van olyan tanítványod akire kiemelten figyelsz?

Második éve versenyeztetem a tanítványom, nagyon büszke vagyok rá, szép eredményeket ért el. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb a nyomdokaimba fog lépni, mert egy nagyon becsületes, szorgalmas gyerek. Minden nap lovagol, olyan szinten tud már, hogy a fiatal lovaimra is felülhet. Ő benne látom a jövőt és a fantáziát, hogy van értelme dolgozni.

Mi alapján döntöd el, hogy egy fiatallal érdemes foglalkozni?

Ez több összetevőből áll össze, nagyon sok tanítványom volt és köztük nem egy, akivel közölni kellett, hogy nem oktatom tovább, mert a tehetséget nem lehet megtanítani. Fontos a rátermettség és a szorgalom. A mostani kisráccal szerencsém volt, nála minden adott, hogy egy kiváló versenyző legyen belőle. Szakmailag teljesen melléálltam, a legapróbb részletekig mindent elmagyarázva. Fontos, hogy minden nap tudok vele foglalkozni. Ezt csak így lehet csinálni, annak nem sok értelmét látom, hogy valaki hetente egyszer megjelenik a pályán. Megfelelő időráfordítás nélkül senkiből nem lesz lovas. Érdemes megemlíteni, hogy ez a sport komoly szülői áldozattal jár, mert a sporteszközök és a megfelelő ló megvásárlása, tartása és az állomány folyamatos fenntartása nagy összegeket felemészthet.

Kin múlik inkább a siker a lovon vagy a lovason?

Elsősorban a ló a domináns, főleg a fiatal lovasoknál. Ezért is fontos az anyagi ráfordítás, egy megfelelő lóállomány fenntartása ugyanis nem olcsó mulatság. Itt több tízmillós nagyságrendekről kell beszélni, ennek ellenére egyre több szülő áldoz erre. Sokszor mire eljutnak egy jó loval egy bizonyos szintig, már a másik ott áll mögötte. Mi szeretnénk a középrétegben megmaradni, ezért is tenyésztjük a saját lovainkat. Persze ehhez szükséges egy komoly szakmai háttértudás is.

Milyen a jó versenyló?

Egy lóban a legfontosabb a kiegyensúlyozottsága, az hogy megbízható legyen. Ahányféle versenyen indul, annyiféle környezettel, akadállyal, pályavonalveztési típussal találkozik, és ettől nem rémülhet meg. Hiába megyünk el egy évben négyszer is ugyanoda versenyezni, mindegyik alkalommal más pszichés hatás éri a lovat. Gyakori hiba a felkészítésben a kapkodás. Lehet egy jó lóval pár alakalommal villogni és megmutatni a tehetségét, de ha ez nincsen összhangban az elvégzett munkával az az eredményén meg is látszik. Ezzel szemben mi fokozatosan, az elképzeléseink megfelelően építjük fel a betanítást.

Odafigyelünk arra, hogy a lovak megfelelően legyenek takarmányozva, mozgatva. Persze az állatnak is kell a pihenés, nem kap mindennap munkát, de egy óra séta az ő szervezetének és a lovas embernek is jót tesz. A fő versenyszezonra előre tervezve, folyamatosan vannak a lovak terhelve és képezve. De nem szabad kapkodni és túlterhelni, vigyáznunk kell az egészségükre is. Ha odafigyelünk és védjük őket, akár tíz-tizenöt évig is versenyezhetünk velük.

Hány lóval foglalkozol most?

Most két fiatal loval dolgozom, velük tíz évre tervezek és a tanítványomnak szánom őket. Ő még egy ideig ifjúsági versenyző lesz, neki szeretném olyan szinten belovagolni őket, hogy komoly versenyeket indulhassanak. Szerencsére itt a Bakonyban lóidomítás szempontjából minden adott, csendes, kiváló a talajminőség, van akadályparkom és ugratópályám is.

Volt kedvenc lovad?

Számtalan lovam volt éltemében és úgy érzem mindig az adott ló a kedvenc. Nyilvánvalóan voltak kimagasló, jó teljesítményű lovaim, akkor ezeket szerettem. Mindegyiknek megvan a maga egyénisége, próbál az ember hozzá alkalmazkodni és a tudása legjavával kihozni belőlük. Akár az embereknél náluk is vannak később érő típusok és olyanok is, amik előbb megmutatják a képességeiket. Előfordult, hogy az eleinte gyenge képességű lóból a foglalkozás kihozott egy magasabb szintet. Különösen szeretem a saját magam által nevelt lovakat, de abban a szent pillanatban ahogy megválok tőlük, már nincs hozzájuk közöm és már jön is egy másik ló. Mindig újabb szerelmek és barátságok kötődnek. Azt megtanultam, hogy a nyugodt munka előbb meghozza az eredményt, mint bármiféle erőszak vagy betörés.

Benne vagy most valamilyen sportegyesületben?

A saját egyesületemet hoztam magammal Zala megyéből. Évekkel ezelőtt Gyenesdiáson alakítottam meg és a mai napi fenntartom, a helyi önkormányzattól kapjuk a versenyekre a támogatást is. Díjlovaglás és díjugratás terén voltunk nagyon sikeresek, sőt osztrák lovasok lévén még távlovaglásban is voltak versenyzőink.

Sok év van már mögötted ebben a sportban. Meddig szeretnél még versenyben maradni?

Ameddig csak az egészségem bírja. A lovagláson kívül is szükséges a fizikai munka, hogy a kondícióm az erőnlétem fennmaradjon. De ezt egyébként is szeretem csinálni. Nálam nincs szombat, nincs vasárnap, csak az számít, hogy a fiatalok között is jóleső érzéssel tudjam felvenni a versenyt.