Problémás diákok a padban

Túl korán jut el hozzájuk minden információ a felnőtt világról, felnőni viszont nem akarnak. A huszonöt évesek még mindig az anyjuk szoknyáján ülnek, a nők negyven fölött szülik az első gyereküket. Szinte minden második gyerek valamilyen tanulási ne­hézséggel küzd, a gyakran 28 személyes osztályokban a pedagógusok nem bírnak a fejükre növő, az órákat ellehetetlenítő gyerekekkel.

– Egyértelműen sokkal több problémás gyerekkel találkozunk. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a diagnosztikai eljárások is fejlődtek, másrészt az elmúlt évtizedekben a világ, és a társadalom is rengeteget változott. Nemrég voltam az Atipikus Alternatívák konferencián, ahol Gyarmathy Éva pszichológus fogalmazott úgy, hogy az a gyerek, akit korábban atipikus fejlődésűnek hívtunk, mára tipikussá vált. Ma már az átlagos a ritka. Szinte minden gyerek érintett valamilyen fejlődési területen, de ez pozitív irányban is működik. Rengeteg a jó eltérés is, de nagyon kevés az olyan átlagos gyerek, akivel bármit lehet kezdeni, és nem kell hol erre, hol arra, hol amarra figyelni – mondta el Czicza Noémi, a Báthory iskola Kék Madár programjának tanítója.

A veszprémi pedagógus hangsúlyozta, hogy korábban a gyermekek idegrendszere a fáramászáson, a szabadtéri játékon edződött. Nem volt körülöttünk ekkora terhelés az elektromos és mágneses tér miatt, más környezeti hatás is jóval kevesebb érte őket. Ma egy páréves kisgyerek tudja, hogyan kell a telefon érintőképernyőjét kezelni, eszébe sem jut nyomógombokat keresni. A mai gyerekek már fel sem ismerik a pár tíz éve még naponta használt eszközöket.

– Amilyen leterhelt ezeknek a gyerekeknek az idegrendszere, nem is csoda, hogy ennyi a probléma. Szerintem a felelősség a miénk, a családoké, a felnőtt társadalomé. Én is szeretem a korszerű eszközök használatát a tanításban, de nem biztos, hogy erre otthon mindig szükség van. Otthon menjen a gyerek a szülővel játszótérre, de ne úgy, hogy közben a szülő a padon nyomkodja a telefonját, hanem figyeljen a gyerekére, tényleg a gyerek játékát figyelje, legyen részese gyermeke tevékenységének. Nem csak az a lényeg, hogy mennyi időt tudunk a gyerekkel tölteni, hanem az, hogy az együtt töltött idő mennyire tartalmas. Nem kell ehhez folyton programot csinálni, néha elég otthon lenni, és megélni az együttlétet. Közösen főzni, közben beszélgetni, társasozni, együtt tevékenykedni – tette hozzá.

A pedagógus véleménye szerint a gyerek iskolában töltött idejét is tartalommal kell megtölteni, és olyan értékeket kell közvetíteni, amiket aztán át lehet csempészni a családba. A tanító – függetlenül attól, hogy alternatív, egyházi, klikkes vagy alapítványi iskolában tanít – attól jó tanító, hogy megfelelően tud közeledni a gyerekekhez. Egy fejlesztő órától nem lehet csodát várni, az egész tanulási, tanítási folyamatot kell jól megszervezni. A legfontosabb a differenciálás, az egyéni képességek figyelembe vétele, még akkor is, ha nagyon nehéz. Látni kell, hogy melyik gyerek terhelhető, melyik képes egyedül dolgozni, és ki az, akinek segíteni kell. Hinni kell abban, ha mindenki teszi a dolgát, lehet előre haladni.