Veszprémi cserkészek jártak az Egyesült Államokban

Kiss Barnabás, Nemere Péter, Réti Gergely és Sárossy Zsombor tavaly tavasszal jelentkezett egy válogatóra, ahol az ország cserkészei közül kiválasztottak közel 280 fiatalt, akik részt vehetnek a világ legnagyobb ifjúsági mozgalmának ezen jelentős seregszemléjén.

A kiválasztás után egy évük volt a fiataloknak arra, hogy a felkészítő hétvégéken szellemileg, lelkileg és nem utolsósorban anyagilag felkészüljenek a nagy kalandra, hiszen a részvételi díjat négyüknek együtt kellett összegyűjteniük cégektől, vállalkozásoktól, ezzel is az összetartozást, egymásra figyelést erősítették bennük – tudtuk meg. Közel egy hónapos utazásukról és a cserkészetről már Veszprémben beszélgettünk.

– Általános iskolás voltam, talán harmadikos, amikor a cserkészek jöttek bemutatót tartani a Botev-iskolába – árulta el a kezdetekről Réti Gergely. – Cserkészjátékokat játszottunk, majd rövid bemutatót tartottak nekünk. Itt kaptam kedvet a cserkészethez, elkezdtem foglalkozásokra járni, később már vezetőként is szerepet vállaltam a csapat életében. Azóta tart a lendület.

– Én egy nagyon jó közösséget ismertem meg a cserkészetben – mondta Sárossy Zsombor. – Erre a csapatra mindig számíthatok, bármi is történik. Idén volt a csapatunk 25., jubileumi tábora is a Balaton-felvidéken, de legutóbb az egyesült államokbeli Cserkész Világtalálkozón vettünk részt Nyugat-Virginiában. Közel 45 ezer cserkésztársunk volt jelen több mint 150 országból.

– Érdekes volt a találkozó – kapcsolódott be a beszélgetésbe Nemere Péter –, mert a világ más-más részein mást és mást jelent a cserkészet, de mégis érezhető volt az összetartozás. Egyszer valaki úgy fogalmazta meg ezt, hogy van a cserkészekben valami füstszag, amit megéreznek egymáson, és ami összeköti őket.

– Szerintem az egyik legfontosabb, mozgalmon átívelő gondolat, ahogy az alapító fogalmazott: Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok – teszi hozzá Kiss Barnabás. – A találkozón is látszott, hogy mindenki igyekezett a másiknak segíteni, és ezt az együtt töltött időt a lehető legtartalmasabban használtuk ki.

A köznyelvben is sokat hallhatjuk ezt a szót, hogy dzsembori. Hogy mit jelent, azt Réti Gergelytől tudhatjuk meg.

– A dzsembori szó Ausztrália őslakosaitól származik, és lármás összejövetelt, nagygyűlést jelent. Ez a közel 50 milliós taglétszámú Világ Cserkész Szövetség legnagyobb eseménye, amit 1920 óta általában négyévente rendeznek meg. 1933-ban hazánkban, Gödöllőn is volt egy ilyen találkozó, akkor 26 ezer cserkész táborozott együtt. Mára ez az összejövetel még nagyobb méreteket öltött.

A rendezvény lényege a találkozás és a közös gondolkodás. Napközben többek között hegyi kerékpározással, sziklamászással, vadvízi evezéssel, de még a lövészettel is megismerkedhettek a résztvevők. Esténként pedig tábortüzeken, koncerteken találkozhattak egymással a cserkészek.

– Kiemelném a vacsorameghívásokat – mondta Nemere Péter. – Mindennap magunknak főztünk és együtt ettünk a rajjal, sokszor más nemzeteket is meghívtunk egy közös étkezésre, néha magyar specialitásokkal is készültünk. A sportprogramok tényleg remek alkalmat biztosítottak a találkozásokra, mi grundfoci-világbajnokságot rendeztünk. A sport egy olyan nyelv, amit még azok is megértettek, akik esetleg nem boldogultak olyan jól az angollal.

A körülöttünk lévők hamar megismerték a csapatunkat, az altábor pár este erejéig ria-ria-Hungária kiáltásoktól volt hangos. De a reggeli és esti zászlószertartásainkra is felfigyeltek, mert ez már nem minden országban szokás. Magyarországon alapvetően hűek maradtunk ahhoz az alapítói gondolathoz, hogy a cserkészet vallásos alapú mozgalom – tette hozzá.

– Ez az, ami többek között megkülönböztet minket az úttörőktől. Nálunk hangsúlyos a magyar kultúra és a hagyományok őrzése. Ez különösen fontos a külföldi magyar cserkészszövetségekben, mivel magyar cserkészek a világ minden részén vannak.

– A cserkészet egy életforma – véli Réti Gergő. – Azt is szokták mondani, hogy aki egyszer cserkész lesz, az mindig az marad. Ez nem egy egyszeri dolog, hogy amíg gyerekek vagyunk, addig vagyunk cserkészek, hanem valóban be tudjuk ezeket a tapasztalatokat építeni később is az életünkbe. A cserkészettől barátokat, nagyon jó közösséget és kijelenthetem, hogy egy családot is kaptunk. Ez egy nagyon erős kapocs! A világtalálkozón láthattuk, hogy ez a család milyen nagy, mennyire népes és mennyien tudunk közösen dolgozni, és jól érezni magunkat.

– Heti rendszerességgel tartunk foglalkozásokat – árulja el Kiss Barnabás – körülbelül 50 aktív cserkésznek a veszprémi várban. Ezeken az alkalmakon egy idősebb őrsvezető segítségével a gyerekek rengeteget tanulhatnak a természetről, népszokásainkról és hagyományainkról, illetve elsajátíthatják az erdei élet fortélyait. Ezenkívül hétvégente egy- és többnapos túrákat és más változatos programokat is szervezünk, valamint egyházi szolgálatot is teljesítünk, illetve karitatív tevékenységeket is végzünk. Minden év szeptemberében tartunk toborzást az iskolákban, de megtalálhatják csapatunkat Facebookon is, Cserkészvár néven.

– Nem csak az a fontos, hogy elmentünk a világtalálkozóra, képviseltük hazánkat több száz nemzet között, kialakítottunk új kapcsolatokat, megtanultuk, hogyan kell forrást teremteni egy közös célért, és jól éreztük magunkat, hanem az is, hogy hazahoztunk sok-sok tapasztalatot, amit megoszthatunk másokkal. Ezzel pedig új lendületet és lelkesedést hozhattunk helyi közösségeinkbe és a cserkészmunkánkba – zárta a beszélgetést Nemere Péter.