Hatalmas energiáit a sport mellett vállalkozásaiban hasznosítja a balatonszőlősi pár

Mindketten megszállott sportolók, és hatalmas energiáikat a vállalkozásaikban is ügyesen hasznosítják.

– Hat-nyolc éve kezdtem el sportolni, és az még nem is volt túl intenzív mozgás. Addig a családanyák mindennapjait éltem, és nem látszott rajtam az, amit most mond még az edzőm is: hogy atletikus alkat vagyok. Akkoriban itt, a faluban összegyűltünk páran, és tornázgattunk. A gyerekek még kicsik voltak, a táplálkozásra sem figyeltem, így nem nagyon látszott rajtam, hogy mozgok. Aztán egyre többet mozogtam, sportoltam, de látványos eredményt csak akkor értem el, amikor a táplálkozásomon is változtattam – meséli a balatonszőlősi Kaukerné Novák Nikoletta.

Kauker Ákos azt meséli, hogy nyolc éve saját tespedtségéből lett elege, amikor egy kora tavaszi napon futni indult. Szerencsés volt, rögtön rátalált a sportjára. Már az első alkalommal annyira élvezte a futást, hogy két hét múlva félmaratonit futott.

– Az elmúlt nyolc év alatt voltak nagyon fanatikus periódusaim, egyre többet és többet akartam futni: volt, hogy naponta kétszer futottam, de olyan is, hogy egymás után 65 napig, pihenőnap nélkül futottam naponta több tíz kilométert. Aztán lett egy sportsérülésem, az orvos nem engedett futni, és akkor jöttem rá, hogy vissza kell vennem. Azóta próbálok más sportokat is, és vannak dolgok, amelyek fontosabbak a futásnál.

Niki nem versenyez, a futás nála edzés, jobban szereti a teniszt és a fitneszt. A tenisz gyerekkori álom volt, most, hogy a gyerekek már nagyok, döntött úgy, hogy kihúzza a bakancslistáról.

– Én nem vagyok versenyző alkat, magamnak szerettem volna bizonyítani. A futás számomra pszichésen a legjobb, feszültséglevezetésre használom. A barátnőmmel szoktunk futni, most tavasszal versenyen kívül futottunk félmaratonit is, de általában csak a saját időinket szeretnénk megjavítani.

Ákos megragad minden alkalmat, hogy futni induljon. Nyáron elfoglaltabb, télen jobban tud a hosszú távokra edzeni, és mindig valamilyen versenyre készül.

– Egy hatnapos futóversenyre készültem, sajnos a járvány miatt elmaradt. Ezt a versenyt a rajt után hat nap múlva fújják le, az a cél, hogy a hat nap alatt egy körpályán minél többet fuss. A profik nagyjából 1000 kilométert futnak a hat nap alatt, én a napi százat céloztam meg, nem tudom, ment volna-e. Tavaly voltam egy kétnapos futóversenyen, azon 248 kilométert futottam. Az Ultrabalatonon szerettem volna kipróbálni, mi megy, azt is elhalasztották. Én tavaly óta érzem, hogy ultrafutó vagyok, előtte csak futó voltam. Tavaly a Szőlős-körön sikerült úgy futnom száz kilométert, hogy élveztem minden percét, és a dobogóra is állhattam. Engem a határok feszegetése hajt, és a hangulat miatt szeretek versenyezni. A legjobb versenyem idáig a tavalyi One way ticket run volt. Itt óránként hét kilométert kell futni, aki óránként nem rajtol el, az kiesett, így kopik a mezőny. Evés-ivás, felkészülés nélkül, munkából estem be erre a versenyre. Az én átlagtempómnál sokkal lassabban, 45 perc alatt futottam a hét kilométereket, így maradt 15 perc enni-inni és jól lesavasodni, hogy a következő rajtnál már fájjon minden. Este hatkor volt az első rajt, én reggel hétkor szálltam ki, mert dolgozni kellett menni, így lettem negyedik.

Bár a sportban mindketten megszállottak, állítják, hogy tabuk azért nincsenek. Baráti társaságban meg lehet inni egy-egy pohár bort, és időnként belefér a csokoládé is.

Igaz, Niki megáll egy-két kockánál, Ákos viszont szeret felfalni rögtön egy táblát. A rengeteg sportot rengeteg munka mellett csinálják. Niki fagyis vállalkozást visz.

– A szüleimtől vettem át a fagyikiszállító vállalkozásukat. Néhány évig segítettem nekik előtte, közben elvégeztem a cukrásziskolát. Aztán átépítettük itt, Szőlősön a garázst, hogy megfeleljen a különféle előírásoknak. Eleinte fagyizóknak szállítottunk, aztán emellett a csopaki strandon saját fagyizónk is lett. Most a koronavírus-járvány megint új helyzetet teremtett, mert a kiszállítós partnerek áprilisban nem nyitottak ki. Elkezdtem fagyitortákat készíteni megrendelésre, és kis dobozban elkezdtük a fagyi-házhozszállítást. Mindkettőnek nagy sikere lett, bár a dobozos fagyinál már érezzük, hogy jobban ki mernek mozdulni az emberek, tortát változatlanul sokan rendelnek. Fagyit eladni csak négy-öt hónapig lehet, és szerettem volna valamit mellé. Tavaly elvégeztem egy pedikűrösiskolát, közben egy tapasztalt pedikűrösnél gyakorlatot is szereztem. Aztán a kozmetikus barátnőm pont hazaköltözött Svájcból, Ákos is elvégezte a műkörmösiskolát, kitaláltuk, hogy hárman nyissunk egy szépségszalont. Végül Füreden találtunk egy jó helyet, és négyen lettünk, bár nem Ákos a műkörmös. Én viszem a pedikűr-manikűrt, a kozmetikus a barátnőm, és van egy körmös és egy masszőr társunk is.

– A műkörmösiskolát azért végeztem, mert Niki nem akart csak a manikűr-pedikűrrel foglalkozni, és gondoltuk, hogy jó lenne a vállalkozásba egy műkörmös is. Én alapvetően asztalos vagyok, amit nagyon szeretek, de néha sok. Korábban mindketten csináltuk a saját vállalkozásunkat, aztán elkezdtem nyáron Nikinek segíteni a fagyiban. De az asztalosmunka a fagyival túl sok volt, így azt letettem nyáron, és aztán én is csak fagyiztam. Most ugyan megcsináltam a körmösiskolát, de nagyon sok megrendelésem lett az asztalosvállalkozásban.

– Ebben a szakmában is kevesen vagyunk, és már megvan a jó asztalos becsülete, azaz el lehet kérni a munka árát. Szakosodtam is: konyhabútort és gardróbszekrényeket készítek. Az eredeti tervem az volt, hogy időnként beülök körmözni, és lehet, hogy ez így is lesz, csak egyelőre annyi más feladat van, hogy nem jut rá időm. Azért tetoválni még szeretnék megtanulni, az rajta van az én bakancslistámon.