Múltidéző: Veszprém megye a hó fogságában

1995 decemberének időjárását az átlagnál hűvösebb, csapadékos, napsütésben szegény időjárás jellemezte. A havi középhőmérséklet mínusz 1,2 Celsius-fok volt, ez mintegy 1,4 fokkal kevesebb, mint a sokévi átlag. Az első négy nap fagymentesen indult, de negyedikétől 23-ig a minimumok minden nap fagypont alatt maradtak, sőt a napi középhőmérsékletek sem emelkedtek nulla fok fölé.

Ezt a tartós lehűlést egy tőlünk északra elhelyezkedő anticiklonnak köszönhettük, amelynek déli peremén, délkeleti áramlással nagy nedvességtartalmú, kezdetben még enyhe, majd egyre hidegebb léghullámok érkeztek hazánk fölé. A hónap elején folytatódott a borult, párás, ködös, csapadékos időjárás. Az időszak elején még eső esett, az első nagyobb havazás december 4-én éjszaka kezdődött, és 5-én reggel már összefüggő hótakaró borította térségünket. Veszprémben 6-án, szerdán az esti órákban akadozott a közlekedés. Csúszkáltak a buszok, az autók. Egyes helyeken, például a régi postánál időnként kritikus helyzetek alakultak ki. Pedig itt is folyamatosan dolgoztak az utakon a Városgazdálkodási Rt. munkatársai.

Alig töppedt meg a hóréteg, 11-étől ismét többnapos havazás kezdődött. „A Bakony és a Balaton-felvidék kapott legtöbbet a szerda délutántól csütörtök délig tartó havazásból, megállás nélkül esett. Az Útinform megyei ügyeletese szerint Veszprémben és körzetében legalább 80 cm–1 méter a hóréteg vastagsága. Egész éjjel dolgozott a közúti igazgatóság 45 szóró- és hókotró gépe. Ennek köszönhető, hogy Veszprém megyében valamennyi főút járható, a bekötőutakra azonban nem ajánlatos behajtani. A lakótelepek úgy behavazódtak, hogy onnan a személykocsik – ahogy mondják – se ki, se be, a város mellékutcái lényegében reggel járhatatlanok voltak.” (…) „Ezen a télen már harmadik alkalommal lepett meg bennünket a tél, de most alaposan. Helyenként hatvan-hetven centiméteres a hótakaró.

Csütörtökre virradóra és tegnap délelőtt igen erőteljes havazás volt, ami lapzártánk idejére gyengült.” – írta a Napló 1995. december 15-én.

Kun Sándor személyszállítási igazgató a Veszprémi Volán Részvénytársaságtól arról tájékoztatta az újságot, hogy 14-én reggel csak nehezen indult a forgalom a megyeszékhelyen. Különösen a csuklós buszok csúsztak meg, ezért valamennyit bevonták a telephelyre, majd a déli órákban, ahogy javultak az útviszonyok, folyamatosan engedték vissza a forgalomba őket. „Veszprém megyében nincs katasztrófahelyzet, de a jobb félni, mint megijedni elv alapján dr. Zongor Gábor, a megyei védelmi bizottság elnöke huszonnégy órás szolgálatot rendelt el a helyi védelmi bizottságnál.

A közúti igazgatóság, az Édász, az ÁNTSZ, a tűzoltóság, a rendőrség, a polgári védelem és a helyőrség képviselőivel együtt áttekintették a havazás miatt kialakult helyzetet. (…) A veszprémi helyőrség parancsnoka kijelölte azokat az erőket, amelyek életmentés, illetve a lakosság alapellátása érdekében bevethetők. A megyei védelmi bizottság felvette a kapcsolatot Pápával és Tapolcával is, hasonló segítség érdekében.

A különböző településekről kapott információk szerint a hóeltakarítással Veszprémben volt a legtöbb gond. A megyei védelmi bizottság ezért tervezi, hogy következő ülései egyikén megvizsgálja, mi ennek az oka. A huszonnégy órás ügyeletet egyébként mindaddig fenntartják, míg lényegesen nem javul a helyzet.”

Az Egry József utcában 18-án reggel még félméteres hóban kellett bukdácsolniuk azoknak az utasoknak, akiket leszállítottak a helyi buszjáratról, ugyanis két busz nem tudott egymás mellett elhaladni a nagy hólabirintusban. Utána a Volán, tanulva az esetből, egyirányúsította az Egry és a Paál László utcát – anélkül, hogy ezt az utasokkal közölték volna. Hasonlóan bosszankodtak azok az autósok is, akik a nyugdíjasotthon melletti parkolóból (a Cserháton) csak húszperces kísérletezés után tudtak kiszabadulni az el nem takarított hó miatt.

A rendkívüli havazás az állatkert faállományában is nagy pusztítást végzett, mintegy 200–250 feketefenyő dőlt ki a rárakódott hó súlya alatt. A lezuhanó fatörzsek épületeket törtek össze, villanyvezetékeket szaggattak el, a bagoly- és a fácánház megsemmisült.

„A Veszprémi Állatkert – amely most ideiglenesen zárva tart – az idén nem zár túl szerencsés évet: néhány hónappal ezelőtt egy robbanás következtében megsérült a majomketrec, most pedig közel évszázados fák roggyannak meg a rájuk rakódott hó súlya alatt – tetemes kárt okozva ezáltal. Sigmond István, az állatkert igazgatója tudósítónknak elmondta: csak az intézmény területén kétszáz-kétszázötven feketefenyő dőlt ki az elmúlt napokban. Ezek tizenöt–húsz méteres, hatvan–hatvanöt éves fák. Ha egy kidől, a dominóelv alapján több fát magával sodor. A lezuhanó fatörzsek épületeket törtek össze – köztük a fácán- és bagolyházat, a nagyröpdét –, villanyvezetékeket szabdaltak szét, megrongálták a szarvaskarámot. Az állatok egy jelentős részét ezért ki kellett telepíteni az állatkertből. Az eddigi becslések szerint a kár több millió forintnyi. (…) A Fejes-völgyben lévő két művészház lakói is megerősítették, hogy iszonyú hallani, ahogy recsegve-ropogva lerogynak a hatalmas fák. December 14-ről 15-re virradó éjjel, amikor a nagy hó esett, a zuhanó fatörzsek elszaggatták a villanyvezetéket. A városi tűzoltóság, az Édász és a telefonosok áldozatos munkájának köszönhetően egy nap alatt normalizálódott a helyzet, helyreállt az áramszolgáltatás.”

Ez az örömteli állapot nem tartott sokáig, mert december 26-án egy hidegfront érte el térségünket. Borult, csapadékos idő volt, napközben esett az eső, amelyet az esti órákban havazás váltott fel, és másnap reggelre ismét 9–10 centiméteres hótakaró borította be a tájat. „A kedd esti, éjszakai havazás különösebb fennakadást nem okozott a megye közútjain. Köszönhető ez annak is, hogy harminchat kombinált és öt rakodógép dolgozott szerdán egész nap.” 27-én a kora esti jelentés szerint lényeges változás történt az időjárásban, a feltámadó szél hófúvásokat okozott, és újra erőteljes havazás kezdődött, a hőmérséklet visszaesett. Az erős hidegfront átvonulása után a térségünket elárasztó hideg levegő nyugalomba jutott, és változóan felhős ég mellett december 29-ére virradóra mínusz 15 fokig süllyedt a hőmérséklet. A hideg hajnalt hideg nap követte, kora délutánra is csupán mínusz 7,6 fokig emelkedett a hőmérséklet.

Decemberben a 18 csapadékos napból 14 napon havazott, 24 napon borította összefüggő hótakaró a talajfelszínt. A maximális hóvastagság elérte a 60–70, egyes helyeken a 100 centimétert. A gyakori fronttevékenységek miatt az átlagos borultság mértéke magas: 89 százaléknak adódott. Derült nap nem volt, a borult napok száma 23, a napsütés nélkülieké 25. A napsütéses órák száma 23, a mérések kezdete óta ilyen alacsony érték még nem fordult elő Veszprémben. Szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy a tetemes hó nem párosult viharos széllel, így tartós hófúvások, hóakadályok nem alakultak ki. Viharos nap nem volt, a legerősebb széllökést (16 m/sec-ot; 58 km/óra) 23-án reggel 6 óra 30 perckor jegyezték fel, 270 fokos irányból.

A decemberi széleloszlás jellemzője, hogy az uralkodó északnyugati iránnyal szemben túlsúlyban voltak az északkeleti és a délkeleti szelek, amelyekkel a hideg és viszonylag nagy nedvességtartalmú légtömegek érkeztek a Kárpát-medence fölé és okoztak tartós havazásokat, elsősorban a Balaton-felvidéken és a Veszprémi-fennsíkon.

December 31-ére az Atlanti-óceán felől a magasban újra enyhébb légtömegek érték el térségünket, mérséklődött az éjszakai lehűlés. Napközben sokfelé havazott, majd a délnyugat felől áramló egyre enyhébb léghullámok hatására az esti óráktól a havazást havas eső, ónos eső váltotta fel.

(A cikkben szereplő képek és cikkek a Napló 1995. decemberi számaiból származnak Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)