Színes népviseleteinket ötvözi modern ruhadarabokkal Németh Hajnal Aurora iparművész

Németh Hajnal Aurora az iparművészeti egyetem üveg tanszakára járt, azt tervezte, hogy majd ólmozott üveg­ablakokat fest, restaurál és üvegszobrokat készít. Ám már akkoriban úgy gondolta, érdemes több művészeti ágat ötvözni, és alkotásait korábban is színészekkel, táncosokkal, hanganyaggal együtt mutatta be rövidebb előadásokon. Dísz­lettervező műhelyben is dolgozott, ahol művészeti vezető lett, többméteres műveket festett meg. Tervezett díszletet, jelmezeket később a Győri és a Soproni Balettnek, a ExperiDance tánccsoportnak és Ivancsics Ilona társulatának.

Ahhoz, hogy megértsük, miért foglalkozik ma már szinte csak népviselet ihlette ékszerekkel és ruhákkal, tudnunk kell, hogy húsz éven át néptáncolt. Ismeri és gyűjti a régi hímzéseket, öltözeteket, azokat maga már régebben is, a mindennapokban hordta.

Családja régiségkereskedéssel foglalkozik, Aurora sokat jár vásárokba, beszerez javítandó, ódon ékszereket is. Így jutott hozzá egy hiányos lázsiáshoz, ami ötvösmunkákba foglalt pénzérmékből összeállított nyakék volt. Ebből lett ékszerkollekciójának első darabja. A munkáira rákerülnek eleink szimbólumai is. Az életfák két oldalán álló pávák például védenek a rossztól, a rozmaring­ágak mindig a kapcsolatokat jelképezik, például a szerelmi, az anya-gyermek kapcsolatot. A művész igyekszik megismerni minden tájegységünk hímzésvilágát, a Balaton-felvidékét is. Az elmúlt években több olyan divatbemutatót szervezett, amelyeken munkáit néptáncosok viselték és magyar legendák, mesék történeteit táncolták el. Szerdahelyi Luca felsőörsi népdalénekessel is együtt dolgozott, amikor a Virágok vetélkedése balladát adta elő egy videósorozathoz.

Orosz, olasz, román divatmagazinok is használták már fotózásaikon Aurora munkáit. Nemrég a GMaro amerikai lap címlapjára került menyasszonyiruha-kollekciója. Ezeknek a gyönyörű, színes modelleknek minden részletét a magyar művész tervezte, a papucstól a fejdíszig. Így világszerte sokan megismerhetik, megszerethetik közös örökségünket, ma is hordhatják, amit nagy­anyáink viseltek.

– Folyamatosan kutatom, hogyan lehet a régi technikákat, motívumkincseket átemelni a jelenbe úgy, hogy megtartsák szépségüket, értéküket, de hozzátegyem a saját kézjegyemet is. Az alkotásaimban az iparművészet, a képzőművészet, a klasszikus üvegfestészet és a magyar népművészet elemei is visszaköszönnek. Szeretném megőrizni múltunk értékes darabjait, miközben átformálom őket a mai világ számára is érthető, hordható, befogadható alakba – jegyezte meg a művész.