Aki szellemmé válik az interneten, az gyanús – Klausz Melindával beszélgettünk

A beol.hu összeállításából kiderül, hogy egészen a ’60-as évekig kell visszamennünk azért, hogy megkeressük az internet kialakulásának a gyökrét. Amerikában, a hidegháború alatt nagy volt a félelem, hogy bekövetkezik egy nukleáris háború. Egy katonai projekt keretében a tudósok egy olyan megoldást kerestek, aminek segítségével egy atomtámadás után is fent tudják tartani a kommunikációt, ehhez pedig egy nagyon stabil számítógép-hálózatra volt szükség.

Megjelent az e-mail

Mindössze három évet kellett várni, hogy megírják az első e-mail programot, aminek köszönhetően rohamosan kezdet terjedni az internet, ugyanis az amerikai cégek is felfedezték az új technológiában rejlő lehetőségeket.

Így lett a számítástechnikai projektből kommunikációs projekt.

Az első államfő, aki először küldhetett e-mailt maga Erzsébet királynő volt.

A rendszerváltás után csatlakozhattunk az internethez

1990-ben Magyarország csatlakozott az European Academic Research Network-be, aminek köszönhetően 1990-ben kapcsolatot sikerült kiépíteni a linzi egyetem és a SZTAKI között, aminek köszönhetően a magyar tudósok hozzáférhettek az EARN/BITNET nemzetközi kutatói hálózathoz, 1991-ben pedig az IP-re is ezen a kapcsolaton keresztül tudtak felcsatlakozni.

Megszületett a Magyarország domain címe, a „.hu”, és ’91-től bejegyezték az első magyar domaint, a sztaki.hu-t, 1996-ra pedig több mint 500 domain név működött Magyarországon. Milyen érzés erre visszagondolni?

- Az internet azóta nagyon sok változáson átment, és hogy személyre szabottak lettek a tartalmak és az információk, az volt talán az erőteljesebb változás. Én például a Lovassy László Gimnáziumban interneteztem életemben először. Középiskolásként, még emlékszem, oda volt meghirdetve egy internetes hétvége, és két napon keresztül csak interneteztünk – és bár iszonyú lassan töltődött be, mégis hatalmas élmény volt. A fejlődés útján az volt az első lépés, hogy az internet gyorssá vált, a második pedig, hogy személyre szabottá vált az információfolyam. A korábbi keresési előzményeink és érdeklődési köreink alapján rangsorolja már az információkat a rendszer – mondta el Klausz Melinda.

Mit gondolsz, ez jó tendencia? Hiszen az emberek egyre inkább félnek az adathalászattól és identitáslopástól. Jó ez a fajta gyors fejlődés, gyors változás?

- Ez nagyon érdekes dolog, mert azt gondolom, hogy egyébként nem olyan gyorsak ezek a változások. 2010 óta személyre szabott az internet, csak az emberek nem feltétlenül figyelik meg, hogy milyen adatokat kezelnek a felületek, hogyan változik az információ begyűjtése. Az, hogy neki például egy javasolt videót dob fel a youtube, azt nagyon gyakran nem gondolnak bele, hogy: de mi alapján javasolja? Azt gondolom, csupán az elmúlt pár évben lett ez tudatos az emberekben, hogy „juj, a Nagy Testvér megfigyel, meg lehallgat a telefonom”. Egyébként technológiailag ez szép ütemben változott, nem extrán gyorsan.

Én 30 alattiként is azt érzem, hogy lemaradok dolgokról, ilyen volt a SnapChat, vagy a TikTok is. Érzékelem, hogy létezik, de nem tudom, mire való. És bár igyekszem lépést tartani, nem sikerül. Mások nem is próbálkoznak: sokak inkább hátralépnek, igyekeznek a lehető legkisebb digitális lábnyomot hagyni. Ha nem tudunk vagy nem akarunk fent lenni a különböző közösségimédiákon, és „szellemmé válunk”, annak milyen hatásai lehetnek?

- Alapvetően már 5-6 évvel ezelőtt voltak ilyen kutatások: HR-esek azt vizsgálták, hogyha valaki kivonja magát a közösségimédia-felületekből, az enyhén szólva is gyanús. Merthogy a közösség, mint olyan fogalma számára kvázi nem elfogadható. Nyilvánvalóan ez egy erős mondat, de technikailag ma már a mindennapjaink részét képezi, hogy ezeken a felületeken tartjuk a kapcsolatot. Nagyon nehezen megkerülhető ez. Egy átlagos felhasználó 2-3 felületen is fent van, és amikor valaki egyáltalán nincsen sehol fent, akkor a szociális képességek általában nem olyan jók: nagyon fél, visszatartja az információt és nem szeretné kiadni magát. Arról már nem is beszélve, hogy amint bekapcsolja az internetet és a google-ben keres, már akkor is jelet hagy. Tehát a mai világban hiába nincs fent a közösségi médián, akkor is szolgáltat információt magáról.

A múlt héten részt vettem egy konferencián, ahol Ollé János digitális módszertani szakértő arra figyelmeztetett, hogy a társadalomtudományokból megszokott generációs felosztások mára nem életképesek. Úgymond nem számít, hogy ki mikor született, hiszen a digitális kompetenciánkat ez nem befolyásolja. Hogyan befolyásolja ez a mindennapi életünket?

A tartalomkészítés mellett vannak a passzív felhasználók, a szemlélődők, akik csak olvasgatni szeretnek – tehát többfajta szerepet tudunk betölteni a közösségimédia-felületeken. Mostmár egyre fontosabbá válik az adatbiztonság, például, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fiókunkat más ne orozza el, az oldalainkat már ne tudja megtámadni – ez is fontos kompetencia, ennek is részét kellene képeznie. Itt érzek egy nagyon nagy lemaradást, ez a biztonságtudatosság sajnos még nem olyan mértékben jelent meg. Általában, amikor már megtörténik a baj, akkor már majdnemhogy késő beállítani ezeket a faktorokat. Én a generációk tekintetében azt azért visszahoznám, hogy a fiataloknál nagyon gyakran azt tapasztalom, hogy széles ismeretekkel rendelkeznek a digitális médiában, de nincsen mélységi ismeretük. Ez a felszínes tudás visszaüt, sokkal több problémát okoz például egy céges kommunikáció esetében, hogy egy fiatal generációs kolléga nem foglalkozik azzal, hogy milyen szabályok vannak egy felületen.

Érdekes, hogy erről beszélünk, hiszen itt van az internet világnapja május 18-án, és nincs különösebb apropója. Ha Te szakértőként választhatnád meg, hogy ezen a jeles napon mire kerüljön a fókusz, mit mondanál?

Olyan már van, hogy Biztonságos Internet Hónapja, ami februárban szokott lenni. Azt fontosnak tartanám, hogy évente egyszer nézzük át az általunk kezelt felületek szabályzatait! Azt, hogy milyen adatokhoz fér hozzá, milyen jogai vannak – például, hogy egy adott szoftver lehallgassa a telefonunkat- , merthogy ezek mind-mind feketén fehéren ott vannak. Amikor beregisztrálunk egy felületre, akkor ezeket egyébként jóvá is hagyjuk, utána pedig hiába háborodunk fel. Ha ezeket végigolvasnánk, világossá válhatna például, hogy a kétfaktoros hitelesítésnek milyen helye és szerepe van, és mennyire biztonságosabbá teszi jelen helyzetben a kommunikációt, és megnehezíti azt, hogy elorozzák a fiókunkat. A szabályzatok tehát up to date tarthatnak minket.