Karanténnapló: Szieszta Hararival

Június 21.

Az esztendő leghosszabb napja. Este fél tízkor még kapirgálunk a kertben. Aztán jön a rövidülés. Eleinte nem is érzékeljük. Aztán átírjuk a napirendet. És megint elmúlt egy év.

Könyv alakban is megjelentek a Káli Híradó lapszámai, 1999-ig visszamenően. Páratlanul értékes kordokumentum, belelapozni kitűnő szórakozás. Annak, aki életvitelszerűen lehúzott itt több mint húsz évet, olyan, mint egy album, amelyben meg­elevenedik a múltja.

Találomra kinyitom az első kötetet a négyből, Somogyi Győző ezt írja a júniusi számban, 1999-ben, a Káli-medence aranykorában. „Ilyen gólyaszaporulat évtizedek óta nem volt a Káli-­medencében. A mindszentkálli régi fészekből kiesett egy kicsi, de további fiókák vannak.” Két éve Káptalantótiban öt fióka volt, ami valószínűleg regionális rekord, de lehet, hogy országos. Ezt onnan tudom ilyen jól, mert éppen a fészeknél jártam, amikor megérkezett a „számlálóbizottság”. Jelesül a Magyar Madártani Egyesület és az E.ON szakemberei, neki is láttak a gyűrűzésnek. Közben kisebb csoportosulás támadt, az arcok kisimultak, mindenki mosolygott, az idő lelassult.

Jó volt ott lenni, és nem csak azért, mert ennyire közelről fió­kákat nem mindennap lát az ember. Maga a légkör volt jó. Idén is lesz Gólya Road Show, Tótiba huszonnyolcadikán tizenhárom órakor érkeznek a gyűrűzők, de Veszprém megye számos településén felbukkannak a fehérgólya-fészkeknél, érdemes megnézni az időpontokat az MME honlapján, mert felejthetetlen élmény. Ugyanott olvasható egy rendkívül érdekes anyag arról, hogy a téli etetés után most itt az itatás és a „fürdetés” ideje, de nem mindegy, miként csináljuk, mert a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve.

Június 22.

Kutya meleg van. Ez nem panasz, csupán megállapítás, hiszen nyár van. Kiveszünk még egy szabadnapot a mezőgazdaságból és az építőiparból, irány a kedvenc strandunk. A medencék környékén gólya lépdel, a fás-bokros ligetben őzek sétálnak. Csuda egy hely. Hogy az egyik kereskedelmi rádió miért üvölt szüntelenül, az viszont változatlanul rejtély. Estére az autóban lett vagy hatvan fok. Öngyújtót, kézfertőtlenítőt nem bent felejteni, csak szólok. Kutyát, gyereket még annyira sem. Első hallásra ez természetesnek tűnik, mert ki az a hülye, aki benn felejti a gyereket egy felforrósodott üvegkalickában. De minden megtörténhet, és meg is történik. Amerikában például az elmúlt harminc évben közel kilencszáz gyerek vesztette életét, mert bent hagyták a kocsiban. Az okok változatosak. Apuka stresszes, anyuka hisztis, nyakunkon az apokalipszis, a nagymama feledékeny, a nagypapa szórakozott.

Viszont mindenre van megoldás, és egy felettébb innovatív amerikai nagymama meg is találta. Csak fél pár cipő van a lábán, amikor elindul az autóval az unokájával. Így vezet, de ügyeket intézni egy cipőben kissé bajos lenne, az viszont rögzült nála, hogy a cipő párja a hátsó ülésen van, közvetlenül a gyerekülés mellett. Zseniális. Miként az a tízéves kissrác is, aki feltalált egy olyan szerkezetet, amely figyeli az autó hőmérsékletét, és egy bizonyos hőfok elérése után hideg levegőt fúj az utastérbe, miközben értesítést küld a tulajdonos telefonjára. Persze nem árt, ha nem felejtjük el bekapcsolni a kütyüt. Nem tudom, ki hogy van vele, de mivel, ha rajtam múlt volna, a kerék még mindig négyszög alakú lenne, engem ezek a dolgok lenyűgöznek.

Jankovics Marcell temetése a televízióban. Gyönyörű rajzfilmeket készített, de engem a könyvei késztettek csodálatra elsősorban. A szimbólumokról és mitológiákról szóló művei óriási hatást gyakoroltak az életemre. Na meg az embersége. Talán az utolsó nagy polihisztort veszítettük el, szegényebbek lettünk. Sokkal.

Június 23.

Reggel hatkor ébresztő, se kávé, se cigi, uzsgyi a kertbe locsolni. Aztán úgy tízig fizikai munkák, majd írás az árnyékban, egyéb tennivalók, és mindez a sziesztába fut bele. Tudatosan teszem a meleg miatt, és élvezem is, hogy ráfoghatom és megtehetem, amit rendes körülmények között nem. Nem úgy Feri szomszéd. Kora reggel beszélgetünk egy kicsit munka közben (nincs köztünk kerítés, és ez remek), aztán estig felszívódik. Nem hiszem, hogy sokat foglalkozna a Mediterráneummal meg hasonlókkal, egyszerűen belé van kódolva ez a fajta bölcsesség.

Szieszta idején borsó- és ribizlipucolás, valamint olvasás. Yuval Noah Harari Sapiens című könyve. Ezt írja arról, miként lettünk állatból istenné. A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá…

Így megy ez. A boldogságindexet, azt kellene mérni.