Csodaszép öreg Mercedes fiatalos testben

Gábort onnan ismerhetik a veszprémiek, hogy a Veszprémi Motoros Egyesület elnökeként évről évre megszervezte társaival december elején a Motoros Mikulást, amikor rászorulókat segítettek meg, leginkább gyerekeket. Az is élmény ekkor a legkisebbek számára, hogy nem csak nevében motoros a piros ruhás nagyszakállú, hanem tényleg két keréken érkezett, bármilyen hideg is volt.
Sokan megállnak és megnézik a Veszprémi Sportuszoda vendégei is, amikor meglátják Gábor Mercedesét. Az autó tulaja aztán feláll az uszoda elé. Nagyszerűen fest az impozáns építmény és a német csodagép együtt, csettintünk is a fotós kollégával.
- Az autó a feleségemé – lep meg Izbéki Gábor, aki végigsimít a karosszérián. - Szerettem volna neki valami szép dolgot építeni, felújítani. Egy klasszikus, limuzin típusú, gömbölyded formájút négy ajtóval, csomagtartóval, olyat, ami elegáns és európai. Ezért esett a választásom egy 180-as Ponton Mercedesre, melyet 1958-ban gyártottak. Hathengeres, 2200 köbcentiméteres benzinmotor hajtja, dupla karburátorral, ami 105 lóerőre képes. Ez akkoriban nagyon erős motornak számított.
Mielőtt rátérünk arra, hogy miként jutott az autóhoz Gábor, néhány tény a Merciről. A Ponton volt a cég első modern középkategóriás szedánja, amely a szakirodalom szerint a hagyományokkal szakítva – vagy legalábbis azokat újraértelmezve – vezette a stuttgartiakat új utakra. A Karl Wilfert és Friedrich Geiger vezette tervezőcsapat által kifejlesztett új, W120 gyári kódú 180-as Mercedes elsőként kapott önhordó karosszériát a cég történetében. 
De adjuk vissza a szót Gábornak, aki elárulja, hogy miként került hozzá az autó.
- Az interneten találtam és vásároltuk meg a Magyarországon használt autót – derül ki. - A negyven év alatt legalább kétmillió kilométert futott, ami látszott az elkopott alkatrészein.
Gábor maradéktalanul képben van a jármű kapcsán. Az övé kormányváltós, de mint mondja, léteznek félautomata, hidraulikus kuplunggal felszerelt típusok is, melyek főleg az Egyesült Államokban voltak népszerűek.
- Az autó itthon szolgált. A négy évtized alatt volt zöldségesé és kötő maszekoké is – sorolja. 

Jelenleg is vannak igazítanivalók rajta, hiszen például össze kell hangolni a karburátorokat is, és vannak apró csinosításra váró részei. Egy ilyen restaurált jármű sosincs kész, mindig van valami apróság. De hogyan lehet ilyen korú autónál alkatrészhez jutni?
- A Mercedes-gyár óriási figyelmet fordít a régi járművek alkatrészellátására – derül ki a válaszból. - Minden van, ami szükséges, amit pedig nem lehet beszerezni, azt egy esetleges donor vásárlásával lehet orvosolni.
Ami masszívan gondot okozott a restaurátorcsapatnak, az a kormányzár volt, ami nagyon speciális, és sajnos törni is tud.
- Maradandót alkotni, restaurálni, újjávarázsolni egy régit nagyszerű dolog – jelenti ki, és nem titkolja: örömmel tölti el, amikor az emberek megnézik és rácsodálkoznak a végeredményre.
- Édesapám régi Jawa motorját is most újítom fel – meséli Gábor. - A vázán van egy kézzel festett kis repülő, ami el-elkopott, ám az új fényezéssel nem takarjuk el, hanem meghagyom, mert érzelmi szálak kötnek hozzá. Emlékszem, papírból vágta ki azt a vadászgépet, amit szeretnék megőrizni.
Búcsúzunk, Gábor integet elmenőben. Többen sietnek az uszodába, minden szem a Mercit lesi mosolyogva.