A fának is van reménysége

Tervezzük az ünnepi megjelenéseket, az online és print változatot. Az egyik kolléga megkérdezi az olvasókat, mit kívánnak az új évre. A másik kolléga azt ajánlja, nézzük meg, mitől búcsúznának az emberek 2022-ben. Mi az, amit otthagynának, elfelejtenének.

Balla Emőke

Az egésztől, úgy, ahogy van, vágom rá rögtön. Az egész 2022-es évtől búcsúznék. Bár rögzítettem emlékezetes, szép, kitörölhetetlen pillanatokat, nem emlékszem rá, volt-e hasonló év, ennyi nehézséggel, küzdelemmel, kilátástalansággal. Háború a szomszédban, békétlenség, energiaválság, magas infláció, sűrű belpolitikai helyzet, parlamenti választás. Sorolhatná mindenki, a saját életéből merítve a példákat. Az egyik elvesztette édesapját, a másik az édesanyját. Az egyik idén vált el, a másik ezt nem meri megtenni, rettegésben él. Az egyik fogyatékos gyermekéért mozgatott meg mindent, a másik súlyos betegségből gyógyult fel. Az egyik összeveszett a családtagjával, a másik elfordult a hozzátartójától. Az egyiknek megszűnt a munkahelye, a másik állandó bizonytalanságban él.

Így, év végén gyakran kérdezik, kérdezzük mi is az ismert és a kevésbé ismert embereket, milyen évet szeretnének jövőre. Csak ennél rosszabb ne legyen, vágják rá sokan automatikusan. Nem, ez most nem jó válasz.

A jelenleginél sokkal jobbat kívánok. Elsősorban békességet. Kibékülést, megbékélést, megbocsájtást. Szeretetet. Hitet. Bizodalmat, bátorságot. Biztonságot. Elégedettséget, magabiztosságot. Kitartást, hűséget, erőt. Egészséget. Reménységet.

„Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai” – olvassuk Jób könyvében. Ha a fának is van reménysége, hogyne volna nekünk, embereknek? Ahogy a zsoltáros mondja: „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”