Többször nem kell megküzdenie a rákkal

A tapolcai Kassai Balázs kálváriájáról pontosan öt éve írtunk. Balázs akkor mondta, hogy másfél éve tünetmentes, nem tért vissza szervezetébe a nagy B sejtes non-Hodgkin-limfóma. Azóta is jól érzi magát, és betartja a szabályokat, amelyek egy részét maga állítja fel. 

–  Azt mondják, ha öt évig tünetmentes valaki, akkor gyógyult is. Ez nem igaz, de tény, hogy abban az esetben sokkal nagyobb az esély rá, hogy gyógyultnak mondható. Az az első öt év számomra is izgalmas volt. Eleinte negyed-, aztán félévente jártam ellenőrzésre, majd évente. Már csak laborvizsgálatra kell mennem, helyben – magyarázza Balázs, aki negyvenéves koráig azt sem tudta, mit jelent betegnek lenni. Tizenhat maratont futott le, teniszezett, kézilabdázott, kerékpározott. Vallja, hogy erős, edzett szervezetének is köszönheti, hogy nyolc év betegség után legyőzte a non-Hodgkin-limfómát. Az első kezelések során kissejtes tüdőrákot állapítottak meg nála, majd nem gyógyítható, gyors lefolyású, kötőszöveti rákra gyanakodtak az orvosok, de hosszú hónapok teltek el kezelések nélkül. Balázs maga nézett utána a betegségének, így talált rá arra az orvosra, aki végre nem diagnosztizálta félre. A budapesti Semmelweis Egyetemen professzora, Sréter Lídia belgyógyász-hematológus-onkológus mondta ki, hogy nagy B sejtes non-Hodgkin-limfómája van. Abból is az egyik legagresszívebb, de egyben az egyik legjobban gyógyítható fajta. 

Balázs szinte az utolsó pillanatban érkezett, hiszen időközben a rák nagymértékben továbbterjedt. Kemoterápiák következtek, amelyeket véleménye szerint azért is viselt jól, mert a betegsége előtt rendszeresen sportolt. Időközben átalakította az étkezését, csakhogy a gerincoszlopánál áttétes daganatok alakultak ki, amelyek egyike 90 százalékos arányban szűkítette le a gerincvelőt. Emiatt pár hét alatt mozgáskorlátozott lett, két bottal tudott csak közlekedni. De azt is nagyon óvatosan, mert tudta, hogy ha elesik és átszakad a gerincvelő, lebénul. A sugárkezelésekre a szervezete jól és gyorsan reagált, eltűntek a gerincéről a daganatok, de a betegség nem múlt el. Egy harmadik kemoterápiás sorozat is kellett, a korábbiaknál jóval erősebb.  Fizikailag és lelkileg is egyre megterhelőbbnek érezte a kezeléseket, de egyetlen pillanatig sem gondolt arra, hogy feladja a küzdelmet. Végre aztán után úgy tűnt, hogy nyoma sincs a betegségnek, negatív lett az egyik PET CT. 

Azonban alig egy év múlva visszatértek a betegség tünetei. Ekkor már kemény kemoterápia kellett, de még azt is viszonylag jól viselte a szervezete. Amikor jobban volt, próbált minél többet mozogni, és megőrizte a pozitív hozzáállását is, mert hitte, hogy az mindennek a kulcsa. Az utolsó kezelések alatt a rosszullétek állandósultak, a gyengeség levette a lábáról, nem volt jó a kedélyállapota sem. Elment az étvágya, de erőltetni kellett az evést, hogy ne gyengüljön le. A kemoterápia sikerrel járt, végre újra tünetmentessé vált. Sajnos azonban csak egy ideig, amíg a jobb vállcsontja nem kezdett el duzzadni. Kiderült, hogy ez még mindig a limfóma egyik jele. Itt azonban szerencsére elég volt a sugárkezelés. 

Balázs a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területi felügyelőjeként a kezelések között is dolgozott, amikor csak tudott. Munkahelye nagyon kedvezően állt a betegségéhez, ahogy maga is, mert már öt éve határozottan állította, hogy ő bizony meggyógyult. Ehhez azonban nagyban hozzájárult az akkori párja, a család, a barátok, ismerősök segítsége, támogatása is. 

– Az életem nem sokat változott azóta, ma is aktívan sportolok, futok, túrázom, teniszezem. Azonban kevésbé vagyok már versenyorientált. Azért egy maratont még szeretnék lefutni, de nagy erőpróbákat nem tervezek – vallja Balázs, aki egészségesen étkezik továbbra is. Sok időt tölt a szabadban, és amennyire csak lehet, kerüli a stresszt. Nem vásárol félkészen kapható ételeket, inkább maga főz. A cukrot igyekszik minél inkább elkerülni, steviával édesít. – Odafigyelek az életmódomra, de nem élek spártai módon. Nem hagyhatom el a C- és D-vitamint, fontos a cink, a sok mozgás, a pozitív életszemlélet. Vallom, hogy a kutyás emberek tovább élnek, harminc éve van kutyám. Igyekszem minél kevesebbet foglalkozni a betegséggel, nem rettegek a visszatértétől. Tudom, hogy előre kell néznem. Kétszer legyőztem, hiszem, hogy többször nem kell megküzdenem vele – mondta Balázs.