Eljött a próba ideje

Kedves Kati!

Sok ismerősöm van, viszont kevés barátom, akit még gyermekkoromtól igen nagyra tartok. Azt tudom, hogy az évtizedek múlásával belül sokkal kevésbé változik az ember, de most zavarban vagyok. Egyik jó barátom a szokásos, őt megbecsülő közösségben váratlanul furcsán, mondhatnám, botrányosan viselkedett, amit ő maga észre sem vett. Én most mit tegyek? Figyelmeztessem, ezzel kockáztatva, hogy megsértődik és esetleg többet szóba sem áll velem, vagy hagyjam az egészet, hiszem már megtörtént, ami megtörtént. Ha hallgatok, attól tartok, idős korában járatja le magát, amit nem vennék a lelkemre. 

Kedves levélírónk, bizonyára nagy csalódást okozott önnek a régi barát viselkedése, és félti kapcsolatukat. Megértem érzéseit, nagyon frusztráló érzés hallgatni, de megszólalni is a helytelennek tartott, botrányosnak ítélt epizódról. Az őszinteség veszélyes is, mert örökre megbánthatja gyermekkori barátját. ,,A barátság ott kezdődik, hogy nem méricskéljük a mondanivalónkat” – olvashatjuk a szakkönyvekben, mégis gyakran okoz gondot az igazság kimondása, akár közeli rokonról, jó barátról, akár önmagunkkal való szembenézésről van szó. Ha szeretné elmondani véleményét, akkor elsősorban saját érzéseit kell pontosan átgondolni. Ha túl direkt és durva a megfogalmazása, védekezésre készteti barátját, az valóban megronthatja kapcsolatukat. Kezdheti például azzal, hogy „ezt nehéz nekem elmondani, de te fontos vagy nekem, ezért mégis megteszem…” Értesse meg vele, hogy nem bántani, sokkal inkább segíteni szeretne azzal, hogy elmondja a véleményét. Javaslom, hogy pozitív dolgokat is említsen, hivatkozzon gyermekkoruktól tartó, értékes viszonyukra, korábbi pozitív tapasztalataira, ez tompíthatja kényes mondandójának élét. Beszélgetésükre gondosan válassza meg az időt és a helyet is, hiszen a tét nagy, a barátság, ami mindkettőjüknek fontos. Arisztotelész szerint „Bizalom nélkül nincs szilárd barátság… ki kell állni a próbát!” Önöknél a próba ideje most jött el.