Emberek! Dől a fa!

A vármegyeszékhely – Európa Kulturális Fővárosa – hétvégi telkes, nyaraló, emellett lakóövezetében járva így fogad a telekszomszédom: – Gyere, téged vártunk! Ezt látnod kell! Hoztál fényképezőgépet?

Nem vittem, kertműveléshez nem szokásom. De a saját gépem szerencsére velem volt. A csatárhegyi erdő széléhez vezetett Tibor és a felesége, roppant mód felháborodva. – Idén először jöttünk ki, de ez a látvány, meg ami ott van… – közlik, s én már nagyon kíváncsi voltam, mi fogad. Leírnám – de leírhatatlan. Minden volt a szélső telken, minden, ami nem oda való! Az a telek határos az erdővel, ami talán látszik a fotókon, de határos vagy sem, megdöbbentő. Nem árulom el, hol van, erre fokozottan kértek is, de Ancika hozzátette, nem hagyják ennyiben. Az ominózus telek egyik szomszédja az erdő, másik pedig a Tiborék birtoka. Sok sikert kívánok nekik a megfelelő helyen, azért is, merthogy az én telkem sincs túl messze. Most pedig azt mondom, beszéljenek a képek!