Uhuköltések a Bakonyban

Hét költőhelyen jártam, ebből háromban könyvelhetek el sikeres költést, mind a három helyen páronként két fiókát nevelnek az öreg uhuk. Még a kora tavasszal nagy örömömre szolgált, hogy egy gallyfészekben újra megtelepedett, és ottjártamkor kotlott a tojó a Déli-Bakony erdőrengetegében, de sajnos ezen a helyen ismeretlen okból nem keltek ki fiókák. Az új uhuköltőhelyek felderítése mindig izgalmas, és kihívást is jelent, oly módon olvad bele környezetébe a kotló madár, illetve még a legkisebb bokor vagy kő takarását is kihasználja, hogy ember legyen a talpán, aki egy felhagyott vagy éppen működő kőbányában, akár egy természetes sziklafalon rátalál.

Korábban nagy madarunkat vadászatokra használták. Földi lukakban rejtőztek el a vadászok, míg egy T-alakú fán béklyóval a lábán ott csücsült az uhu. Az éjszakai ragadozót nem szeretik a varjúfélék és a ragadozó madarak. Jöttek is rá szép számmal, a puskások pedig csak lőttek, csak lőttek. Ma már az uhu és a horgas csőrűek is védettek, az uhuzás pedig a múlté. Madarunk annyira megcsappant, hogy majdhogynem kipusztult hazánkból. A nyolcvanas években német segítséggel a visszatelepítését is megpróbálták, akkor sikertelenül. 

Napjainkra szerencsére a környező országokból a terjeszkedése figyelhető meg, így remény van rá, hogy újra több helyen költ majd, és február végén az elhagyott bányákban, zavartalan sziklafalak közelében, vagy erdőkben felhangzik az uhu hangja. Zsákmánylistáján nagyon sok madárfaj szerepel, leemeli az alvó egerészölyvet a fáról, még macskabagollyal is táplálkozik, kedvence az erdei fülesbagoly. 

A Keszthelyi-hegységben lévő régi bazaltbányában gyöngybagolytollakat találtam, amelyet elejtett. Ha költőhelyére akadunk, ne lepődjünk meg, ha kifordított sünbőrt találunk, ugyanis ez egy egyik ismérve, hogy az uhu birodalmába toppantunk. Az uhu fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.