Szuperzöld ajándékcsomagolás – hat ötlet, amit kipróbáltunk már

Amikor először hallottam a furoshikiről, a japán technikáról, rögtön több ötletem is született a magyar változatára. A szigetország lakói csinosan, művészien hajtogatnak az ajándékokra nagy kendőket. Mi megtehetjük, hogy kisebb ünnepi terítőket, karácsonyi mintás konyharuhákat, szétvágott ruhákat, maradék textileket használunk erre. Az a legjobb, ha maga a csomagolás is ajándék. Azt is láttam, hogy a kinőtt kötött pulcsi ujját rá lehet húzni a borosüvegre, és mindjárt mutatós lesz. Kis vászonzsákocskákat szintén lehet varrni csomagolásnak, utána mást is pakolhat bele a megajándékozott. A tenyérnyiekbe kerülhet szárított narancshéj, majd egy szalaggal, zsineggel lezárhatjuk, így a masni lehet a fül, amivel felakasztjuk. Így máris kész a szobaillatosító vagy a karácsonyfadísz.

Egy könyvre elég lehet egy saját kis papírkártya, ötletes, rövid, de személyre szóló jókívánsággal. Legjobb, ha vágott hegyű töltőtollal, esetleg színes filctollal írjuk az üzenetet, mellé kis fenyőágakat rajzolhatunk. Az ajándékkártya mellé odaköthetünk terményeket, akár magyalágat tűzhetünk. Nekem mindig van otthon több olyan félretett szalag- és zsinegdarabom, amit a ruhákkal együtt kaptam azok megvásárlásakor, és otthon rögtön le kellett azokat vágni. Ilyenkor jól jönnek. Azokkal szoktam felkötni az ajándékra például karácsonyfadíszt, textil- és filcszíveket vagy régi, kisebb üveggömböt. A filcszíveket magam gyártom, elég hozzá egy sablon és egy olló, textilszíveket akasztófüllel rászorulók is varrnak maradék anyagokból, így adomány a megvásárlásuk.  

Fedőjére vagy oldalára egy karácsonyi képecske, bele egy válogatás teafilterekből, bonbonokból, más apróságokból, összehajtogatott cetlikre írt jókívánságokból. Utóbbiak lehetnek olyanok, amelyekből a megajándékozott tudja, tényleg szoktunk gondolni rá, ismerjük vidám szokásait. Ennek a továbbfejlesztett változata, ha kívülről kottáspapírral beborítjuk az üveget, úgy, hogy csak egy szív formában lehessen belelátni, a szélére körben még csipkét is ragaszthatunk, és akkor mécsest tehetünk bele, azt meg is gyújthatjuk. 

Ha egyszer egy nagyobb, díszes papírtasakot veszünk, olyat, ami kellőképp erős darab, akkor minden évben ugyanazt elővehetjük karácsonykor, kinek-kinek a sajátját, mint ahogy a névre szóló Mikulás-zokniban is minden családtag keresgélheti a csokiját december 6-án. Kartondobozok ugyanezzel a szerepkörrel ruházhatók fel. Én a gyerkőcnek képeket ragasztottam a külsejére, újságból, régi csomagolópapírból kivágottakat, ő pedig beleült, amikor kipakolta belőle az új plüsseit, babáit, kirakóit.

Lehet csomagolópapír ajándékozásnál az újságpapír, a natúr papírlap, a füzet kitépett oldala, a régi kottáspapír. Kerülhet rá díszítésnek saját rajz, például egy rénszarvasról. Az e téren hozzám hasonlóan megbízhatatlan eredményt produkálókat a krumplinyomda sosem hagyja cserben. Félbe kell vágni a burgonyát, ráfaragni a fenyőformát, a csillagot vagy az angyalkát. Ezt mindenki megoldhatja. Aztán csak vízfestékbe kell mártani és rányomni a papírra, több helyre. 

Az ajándéknak szánt holminak sokszor a saját csomagolása is szép, nem muszáj azt eltakarni. Ha arra már semmit nem teszünk, abban sincs semmi rossz, főleg, ha szeretettel adjuk át. Egy ízig-vérig természetvédő ezt kimondottan értékelni fogja, sőt, az én barátnőm vissza szokta adni azt, amiben az ajándékot viszem neki. Amikor átadom, rögtön kiveszi belőle, és azt mondja, hogy köszi, de ezt meg köszi, nem...