Az első balatoni útikalauz és a Balaton-kultusz kezdete

A folyamat több összetevős és több irányú. A kezdetek Sziklay János (1857-1945) író, újságíró, a Balaton-egylet megalapítójának nevéhez köthetők. A veszprémi születésű Sziklayt szerteágazó munkássága mellett a Balaton egyik nagy szerelmeseként tartották számon. Számtalan cikke, könyve jelent meg a tóról. Legismertebb munkái közül kiemelkedik a Szép Balaton mellől, a. Balatonvidéki kalauz, A Balaton és vidéke című összegzése. Írásai mellett aktív tevékenységet fejtett ki a Balaton Egylet – melynek alapítója volt – titkáraként 1882 és 1893 között. 

A Balaton Egylet célja a tó körüli élet, idegenforgalom, kultúra és gazdaság fejlesztése volt. Az Egylet tagjai között neves közéleti személyeket – Jókai Mór, Mihálkovics Tivadar, Keöd József, Écsy József – találunk. Az Egylet rendszeresen tett kulturális körutakat, kirándulásokat a tó vidékén, általában a Kisfaludy gőzöst használva járműként. A Balaton Egylet az első tókörnyéki szervezet volt, amely a Balaton összehangolt és sokirányú fejlesztését tűzte ki célul, melyet sajtóorgánumokban, kiadványokban – elsősorban Sziklay Jánosnak köszönhetően – rendszeresen propagált, kifejtett. Az Egyletben öt szakosztály működött: gyógyászati, kirándulási, sport, gazdasági és irodalmi részlegek.

Sziklay és az Egylet nevéhez kötődik többek közt a tihanyi Garay kunyhó megépítése. Az avatásra összeállított Emléklapok című füzet közölte Garaynak A Balaton című költeményét, a Garay-kunyhó történetét s a Balaton környékére vonatkozó több cikket. 1883-ban már a tudósítások az Egylet hatékony tevékenységéről, eredményeiről szóltak. Az Egylet egyik legfontosabb küldetése a kulturális események, emlékhelyek megvalósítása volt. Sziklay több helyütt hangot adott annak is, hogy szükség lenne egy Balatoni Múzeumra, melynek létrejötte még váratott magára. Az Egylet kezdeményezésére valósult meg először 1887 szeptemberében Balatonfüreden az első bor-, szőlő- és gyümölcskiállítás, amely a későbbiek során évtizedekig Balatoni Borhétként élt tovább. 1889-ben az Egylet megjelentette a Balatonvidéki kalauz - Turisták és fürdőzők kézikönyve című útikalauzt, amelyet szintén Sziklay jegyzett. Ez a balatoni útikönyv elsőként mutatta be a Balaton általános történetét és természeti viszonyait, majd az egyes üdülőhelyek részletes leírása következett. Könyvének nagy előnye a színes néprajzi, történelmi részletek, figyelmet felkeltő érdekességek bemutatása volt.

Sziklay a Balaton érdekében vállalt kulturális tevékenységének gerincét képezték ünnepi beszédei és megjelenései: Alsóörsön beszédet mondott Endrődi Sándor balatoni költő emléktáblájánál, Keszthelyen a Balatoni Társaság helikoni ünnepén koszorút helyezett el, de ő volt az, aki a szántódi révcsárdához is emléktáblát állíttatott Csokonai Vitéz Mihály és A tihanyi ekhóhoz című költemény apropóján.

A Balaton Egylet 1894-ben beolvadt a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe, 1904-ben pedig új érdekképviseleti szerv jött létre: a Balatoni Szövetség, amely folytatta a Balatoni Egylet megkezdett munkáját. Az Egylet megszűnése ellenére Sziklay rajongása a Balatonért nem hagyott alább, ugyanazon lelkesedéssel folytatta küldetését. 1904-ben Lóczy Lajos felkérésére elkészítette A Balaton bibliográfiáját, de számos cikket írt a Balaton eredetéről, a különböző települések (Füred, Arács, Révfülöp ,Csobánc stb.) érdekességeiről, történetéről, tárcákat közölt Jókairól, Kisfaludyról, a Balaton természeti állapotáról, vízállásáról. Országos ismertsége és teljesítménye eredményeként kormányfőtanácsosi címet kapott, 1925-ben pedig szülővárosa utcát nevezett el róla. Sziklay János neve nem hiányozhat a balatoni Panteon tagjainak sorából.

Kovács Emőke