A Monarchia legnagyobb pályaudvara volt a Nyugati pályaudvar

Az 1872-es évet mutatta a naptár, amikor a három önálló város – Buda, Óbuda és Pest – egyesítésével létrejött Budapest főváros nagyszabású rendezési tervében már szerepelt a Nagykörút kiépítése. Megvalósítását akadályozta a Középponti Vasúttársaság állomásépülete, mely a Pest nevet viselte, benyúlva egészen a mai Jókai utcáig. Ennek kiváltását a megnövekedett forgalom is indokolta. A fejlesztési tervek révén az Államvasút Társaság (ÁVT) akkori építési igazgatójának, August de Serres-nek előzetes terveit elfogadták, s az új pályaudvar 1892-től a MÁV tulajdonába kerülve kapta a Budapest Nyugati pályaudvar nevet.

Az ÁVT terveinek megvalósításához remek helyszínt adott Budapest, hiszen ilyen nagy állomást sem Bécsben, sem Prágában nem volt lehetősége építeni. Így lett a Nyugati az egész Monarchia legnagyobb pályaudvara. A végső tervek elkészítésével a francia Eiffel mérnöki irodát bízták meg. Az épületegyüttes jellege így igencsak franciásra sikeredett, követve a nagy párizsi pályaudvarok gyakorlatát. Az érkezési és indulási oldalak tömbjei közrefogják a vonatfogadó csarnokot, melynek negyvenméteres fesztávja öt vágányt fed. Az indulási oldalt tartóoszlopokkal ékesített jegyváltó előcsarnok díszíti. Az érkezési oldal külső részéhez csatlakozik a nagy gonddal kialakított udvari váróterem, melyet gyakran használt a királyi pár. A csarnok homlokfalának szép arányú, alsó árkádívei között az előlépcsők közvetlenül kapcsolják össze a körút gyalogos járdáját, a villamosmegállók környékét a vonatfogadó résszel. Ez a zárt elrendezés előnyére vált a Nagykörútnak. Közép-Európa egyik legnagyobb, finoman historizáló épületét kiemeli még az üvegezett homlokfal és a szegélyező tömbök téglafelületei, díszei.

Az építtető neve csalóka. Az Államvasút Társaság ugyanis magánkézben volt, 1891-ben államosították, a MÁV ekkortól indította a Nyugatiból leggyorsabb mozdonyait.

Az elmúlt évszázadban súlyos korrózió rongálta az épület vasszerkezetét, a sok régi gőzös kénes füstje kikezdte, olyannyira, hogy beomlással fenyegetett. Ezért 1977-ben elbontották, majd újra összeépítették a csarnokszerkezetet, így ismét az Eiffel mérnöki iroda terveinek megfelelően látható.

Ahogy építésekor, úgy rekonstrukciója idején is nagyszabású városépítészeti átalakítások középpontjába került a Nyugati. A műemlékként kezelt épület megújításával együtt a csarnokon kívül új vágányok és gyalogos aluljáró épültek, napjainkra pedig a digitális technika számos vívmányával látták el az épületegyüttest. Korunk kérdése, hogy a finom, franciás megjelenés hogyan harmonizál a jelenben, jövőben meg-megújuló környezettel.