Kertek visszatérő vendége a vörösbegy

Legtöbbször estefelé hallatja jellegzetes „cik-cik” hangját a bokrok sűrűjéből. Kedveli a szürkületet – amelyre nagy fekete szemei is utalnak –, ezért hajnalokon és naplemente után is hallhatjuk hangját, és megpillanthatjuk az örökzöldek alól kiugráló bizalmas madarat. Az elnevezése a narancsvörös mellényére és begyére utal.

A hazánkban telelő példányok tőlünk északra költő egyedek, amelyek előszeretettel tartózkodnak az ember közelségében a kertekben, szérűkben, parkokban és az arborétumokban. A Magyarországon költő példányok délre vonulnak. A költőhelyei az erdőkben található hűvös patakvölgyek, mélyutak mentén találhatók. Nagy-Britanniá­ban a kertekben, parkokban is fészkel, az angolok nemzeti madaruknak tekintik. Élettartamuk jellemzően rövid, külföldi adatok alapján másfél év.

Enyhe, napsütéses téli napokon felhangzik gyöngyöző, csodaszép éneke, amelyet a késő esti órákban is hallat. A kertekben telelő vörösbegyet sajtdarabokkal, apróra vágott nyers hússal, almakockával, túróval etethetjük, ha zordabbra fordul az időjárás. Zabpehelyből és reszelt sárgarépából keveréket készíthetünk számukra. Hamar ráakadnak a kert egy védett zugába, a bokor alá kihelyezett eleségre. Mivel minden egyes vörösbegynek egy szűk mozgási területe van, hamar kitapasztalhatjuk, hogy hol tartózkodnak a legszívesebben. Egyes példányok annyira bizalmasak is lehetnek, hogy a kezünkből veszik el a felkínált táplálékot. Hazánkban védelem alatt áll, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.