Sötét zsolozsma a székesegyházban

A glória alatt megszólaltak a harangok, de azután elnémultak a nagyszombati vigília glóriájáig, helyüket a fakereplők foglalták el. Az utolsó vacsora emlékére tartott szentmise homíliáját Udvardy György érsek mondta. Arról beszélt, hogy emlékezzünk arra a Krisztusra, aki kimondja a kenyérre és a borra az ő áldozati testének és vérének a szavait, ezáltal akar éltetni bennünket. Minden egyes gesztussal, amikor egymást szolgáljuk alázattal, ugyanezt az isteni életet tudjuk fölfedezni magunkban és egymásban. 

Az érsek kezdeményezésére az oltárfosztást követően hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal imádkoztak a székesegyházban sötét zsolozsmát  a veszprémi Orlando Énekegyüttes közreműködésével. A szertartás alatt a szentélyben háromszögletű gyertyatartó állt, rajta tizennégy sárga és egy fehér gyertya égett. A zsolozsma minden egyes zsoltára és éneke után Kulcsár Dávid káplán eloltott egy-egy gyertyát, így csak a háromszög csúcsán álló fehér gyertya maradt égve. Az utolsó zsoltár végeztével ezt az égő gyertyát az oltár mögé vitték.

A Miserere zsoltár eléneklése után előhozták az égő gyertyát, a gyertyatartóra helyezte Szántó Attila diakónus, aki látványosan félbe tört egy barkaágat. A szertartás jelentése: a kioltott gyertyák jelképezik Krisztus tanítványait, akik szenvedésekor elhagyták őt. A barkaág megtörése Krisztus szenvedésének megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.