Ösztöndíjjal motiválnak

2019.08.09. 11:30

Ácsból, asztalosból, kőművesből, szakácsból sincs elég a megyében

Minden tanévben kormányrendeletben hirdetik ki a hiányszakmák listáját, amely megyénként eltérő lehet. A lista összeállítását még 2018-ban a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Veszprém Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság (VMFKB) határozta meg.

Molnár Sándor, Juhász-Léhi István, Laskovics Márió

Vörös Nándort mindig is érdekelte a fa, sokat dolgozott az erdőn

Megyénkben olyan, korábban népszerű szakmák is felkerültek a hiányszakmák húszas listájára, mint az ács, asztalos, kőműves, villanyszerelő vagy szakács.

Rábai Veronika szerint fontos, hogy minél több csatornán keresztül eljutva a tanulókhoz népszerűsítsék a szakmatanulást Fotó: Molnár Sándor/Napló

– A lista összeállításánál mindig azt nézik, hogy milyen munkaerőre van a legnagyobb szükség a megyében. Veszprém megye gazdasága növekszik, ezért folyamatos szakemberhiány tapasztalható, s mára elmondható, hogy minden szakma hiányszakma, ezért a kormány általános szakképzési ösztöndíj bevezetését tervezi. Például hiába az egyik legnagyobb beiskolázási számú szakmacsoport a vendéglátás megyénkben: a szakács-, a pincér-, a vendéglátósképzés, mégis azt halljuk lépten-nyomon, hogy nincs elég szakember.

Ugyanez mondható el egy jó hegesztőről vagy a kő­művesekről. Utóbbi szakma beiskolázása annyira leredukálódott Veszprém megyében, hogy már a nagy múltú szakképző iskolák sem tudják elindítani a képzést, mert nincs elég jelentkező – fogalmaz Rábai Veronika, a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési tanácsadója.

Ebben a helyzetben a kamara arra törekszik, hogy minél több csatornán eljutva a tanulókhoz népszerűsítse a szakmatanulást, és megismertesse a gyerekekkel a kétkezi munka szépségét. A megyében több helyen megjelennek szakmabemutató napokkal, amelyek fő célközönsége az általános iskolák hatodik-hetedik osztályos tanulói, illetve a gimnáziumok azon végzős diákjai, akik nem a felsőoktatás irányába mennek tovább, hanem valamilyen szakma elsajátításában látnak jövőképet. Bemutatókkal, különböző pályaválasztási rendezvényekkel, szakmaismereti vetélkedőkkel, kézműves-foglalkozásokkal próbálják a szakemberek népszerűsíteni a szakmák tanulását.

A tapasztalat az, hogy a programok sikeresek, van érdeklődés a diákok és a szüleik részéről is az ilyen jellegű rendezvények iránt. A pályaválasztás terén nagyon fontos a szülők és a pedagógusok szerepe is, hogy milyen irányba terelik és milyen tanácsokkal látják el a gyerekeket. Rábai Veronika elmondta még, hogy a húsz hiányszakma elsajátításához az állam ösztöndíjat biztosít a tanulók részére.

A szakmát tanuló gyerekek az általános ösztöndíj és a tanulószerződéses rendszeren keresztül akár havi 40-50 ezer forint ösztöndíjban is részesülhetnek.

Egy ház felépítése a legnagyobb öröm

Pammer István hidegkúti kőművesmesternek már a nagyapja is kőműves volt. Szerinte korábban az volt a legnagyobb probléma, hogy nem voltak megfizetve a kőmű­vesek.

– Régebben tele volt kőművessel a falu, most talán találsz hármat – mondja. – Úgy érzem, hogy azért nincs utánpótlás, mert most sincs a szakma anyagilag elismerve, és ezért nem vonzó.

A jó fizikum mellett konyítani kell az építőiparhoz, a betonszerkezetekhez, a falazáshoz – szinte mindenhez Fotó: Shutterstock

Úgy látja, hogy igazán iskolák sincsenek, amelyek tanítanák a szakmát, de legalább a veszprémi Táncsicsban – ő is ott tanult egykor – még oktatják ezt a mesterséget.

– Az én egykori mesterem azt mondta: amelyik kőműves vagy festő nem szeret dolgozni, az vagy kalauz lesz, vagy gépkocsivezető – mondja Pammer István. – Ez kemény fizikai meló! A kőműves úgy szokott menni sétálni, hogy a vállán van a kőműveskalapács. Mindemellett persze konyítani kell az építőiparhoz, a betonszerkezetekhez, a szigeteléshez vagy éppen a térburkoláshoz is.

Szerinte a fiatalok egy része fizikai okok miatt eleve alkalmatlan erre a mesterségre, az „utánpótlás” egy része pedig nem szeret dolgozni, illetve nem bírja a tempót.

Egyébként nem tesz különbséget munka és munka között, mindegyik kihívás számára.

– Egy néhány négyzetméteres járdát ugyanúgy csinálunk, mintha egy házat építenénk – mondja a hidegkúti mester, aki szerint ez, vagyis egy ház felépítése a legnagyobb öröme ennek a szakmának. – Ezt én csináltam, ami jó érzés…

„50 kilométeres körzeten túl el sem megyünk, nem éri meg”
Fotó: Illusztráció

Persze ez a szakma sem működik tárgyi befektetések nélkül, elég csak a betonkeverőre gondolni, és arra, hogy a szerszámokat (és az embereket) szállítani kell.

– Van, aki csak a kitelepülésért egy vagyont elkér, vagy oda se megy – jelenti ki, és meséli az ezzel kapcsolatos történeteket. – 50 kilométeres körzeten túl el sem megyünk, nem éri meg. Most van munka, meg lehet válogatni, hogy mit vállalunk el.

A fa szeretete és a kézi munka szépsége

A pápai Vörös Nándor asztalos eredeti szakmája autószerelő volt, tizenkilenc év után onnan váltott át a rendszerváltás idején az asztalosszakmára. Szerencsére nem kellett a nulláról kezdenie, mert apósa házi műhelyében segédkezhetett, adott volt a szerszámkészlet, valamint az ismeretségi kör. Bakonyi, ugodi gyerekként mindig is érdekelte a fa, sokat dolgozott az erdőn, emlékezett vissza.

Vörös Nándor 2000-től egyéni vállalkozóként tesz eleget a különféle asztalosipari, egyre igényesebb
megbízásoknak Fotó: Laskovics Márió/Napló

Vörös Nándor levizsgázott, majd az asztalosipari szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében 2000-től egyéni vállalkozóként tesz eleget a különféle asztalosipari megbízásoknak.

– Főleg egyedi megrendeléseket készítek el, javarészt fából. Megmaradt nálam a fa szeretete, ezért csak a legszükségesebb esetekben alkalmazok előregyártott bútorlapot. Természetesen ha arra van igény, például szekrényajtók esetén, akkor bútor- vagy MDF-lappal (közepes sűrűségű farostlemez) is dolgozom. Egy bejárati ajtót például a berakásoktól, betétektől függően öt-hat nap alatt készítek el – árulta el a 61 éves asztalos. Lelkesen és határozott igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szereti-e a szakmáját.

Mint mondta, páratlan érzés egy nyers fából saját kezűleg elkészíteni, létrehozni a kész terméket, az adott bútort. Az asztalosmunka szépsége ez a tudatos, kétkezi megmunkálás. Ehhez pedig hozzáad az ügyfél elégedettsége a végén. Megjegyezte, hogy a fa a tömeg­gyártott dolgokkal ellentétben időtálló. Nem beszélve arról, hogy sokkal gyönyörűbbek az egyedien megmunkált, felületkezelt, igényesen előállított ajtók, asztalok, egyéb bútorok.

Vörös Nándort mindig is érdekelte a fa, sokat dolgozott az erdőn Fotó: Illusztráció

Véleménye szerint az asztalosság azért hiányszakma manapság, mert az oktatásban nincsenek meg a kellő eszközök, alapanyagok.

Tulajdonképpen inasként, a szakmunkás-gyakorlat során lehet igazán elsajátítani, ellesni az asztalosszakma minden csínját-bínját.

Hiányszakmák Veszprém megyében a 2019–2020-as tan­évben: ács, asztalos, eladó, épület- és szerkezetlakatos, festő, mázoló, tapétázó, gazda, gépgyártás-technológiai technikus, gépi forgácsoló, gyakorló ápoló, hegesztő, ipari gépész, kőműves, mezőgazdasági gépész, női szabó, szakács, szerszámkészítő, szociális gondozó és ápoló, szoftverfejlesztő, villanyszerelő, víz-, csatorna- és közműrendszer-szerelő.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában